Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)
MÁSODIK RÉSZ - II. fejezet: A felszabadult esztergom első évtizede (1945-1956) - Összegzés
volna, b helyett a faipari, az épületkarbantartó és a vasipari ktsz elsősorban a vállalatok és intézmények nagy volumenű megrendeléseit vállalta, mert ehhez kaptak anyagot, és az ilyen munkákon lehetett keresni. (Az Épületkarbantartó Ktsz pl. szinte megalakulásától kezdve kapacitáshiánnyal küzdött a sok megrendelés miatt.) A tanács ipari csoportjának vezetője már 1953 közepén jelzi, hogy egyes kisipari szövetkezetek „kezdik elveszíteni jellegüket", nem foglalkoznak a lakossági igények kielégítésével. Egyrészt a gyorsan és radikálisan végrehajtott szövetkezetesítés, másrészt a fent említett probléma miatt a város egyes területei kisiparosok nélkül maradtak (vagy a működő kisiparosok — anyaghiány miatt — képtelenek voltak teljesíteni a megrendeléseket), továbbá egyes alapvető szolgáltatásokra (pl. kőműves, ács, asztalos munkákra, javításokra) nem volt vállalkozó. S mint ilyenkor lenni szokott, megjelentek a színen a kontárok. Az 1953. évi fordulat után mód nyílott magánkisipari engedélyek újbóli kiadására, mert a kormányzat is felismerte a túl gyors szövetkezetesítés negatív következményeit. Esztergomban különösen nagy kereslet nyilvánult meg: 1953 augusztus végéig 76 új iparengedélyt adtak ki 44 szakmában, sőt az év végéig további 44-et. 3 3 Az új lehetőségek nyomán különösen a cipész, a ruházati és a fodrász ktsz került városunkban nehéz helyzetbe: tagjaik közül többen kiléptek, önállóak lettek. Az ellenforradalom mindegyik szövetkezetet próbára tette. A Fodrász Ktsz teljes felbomlását csak néhány régi tag visszamaradása állította meg. Végül mind a hat ktsz átvészelte a kritikus heteket, hónapokat, csak a ruházati volt kénytelen megszűntetni konfekciós részlegét. Ezt a részleget eddig is az anyagkiutalással együttjáró katonai megrendelések tartották fenn. (1957-ben ti. az itt állomásozó katonaságot végleg elvezényelték innen, a laktanyát a város kapta meg lakások céljaira.) « * * ÖSSZEGEZÉS: Az előbbi rövid leltárból kiderül, hogy szocialista iparfejlesztésünk első szakaszában Esztergom a magával hozott bázisán fejlődött tovább. A központi, minisztériumi irányítás alá került gyárak nemcsak erőteljesen fejlődhettek, de megalapozták a jövőjüket is. Helyi, tanácsi irányítású ipara — amely szintén saját bázison, az államosított kisés középtőkés üzemekből indult el — viszont cipelte magával az elmaradottságot és a szegénységet. Közülük csak a Fémszerelvénygyár munkáskollektívája tudott előbbre lépni, és a kályha- és kályhacsempegyártás erősödött meg. Körülbelül hasonló a helyzet a város kisipari szövetkezeteivel is. Közülük pedig azok boldogultak jobban, amelyek V 79
