Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)
MÁSODIK RÉSZ - II. fejezet: A felszabadult esztergom első évtizede (1945-1956) - Az esztergomi ipar a hatalomért vívott harc időszakában (1945-1949)
1949-ben is fennállt. A városi költségvetésben minden évben szerepelt meghatározott összeg az ínségmunkák finanszírozására. A felettes hatóságoktól 1946-tól 1948-ig 115 ezer Ft segélyt kapott a város ínségmunkára. Ezt az összeget folyamatosan használták fel a romeltakarításra, csatornázásra, parkosításra (ez utóbbi munkán zömmel nők dolgoztak). Az ínségmunkások napi 5 Ft-ot kaptak „munkabérként". - 1947-től folyamatosan mintegy 170 00 forint újjáépítési kölcsönben részesült a város. Ezt az összeget csak munkabérekre lehetett fordítani, és csak a munkanélküliek foglalkoztatására (teljes munkabérben) használhatta fel a város. 2 0 A hivatalos statisztikai adatok 2 1 szerint 1949 végén 3 060 ipari keresőt találunk városunkban. Közülük kb. 650-en dolgoztak a két nagy gyárban, kb. ugyanannyian a kisiparban és 200-300 fő az egyéb, kisebbnagyobb ipari üzemekben. Az ipari munkanélküliekről pontos adataink nincsenek. Valószínű, hogy a dorogi iparvidékre, bányákba 1 3001 500 fő ingázott naponta. * Tehát Esztergom ipara a felszabadulást követő négy esztendőben — a radikálisan megváltozott politikai és gazdasági körülmények között - lényegében „hozott örökségével gazdálkodott". A két gyár mögött, most már erősen lemaradva, néhány nagyobb kisüzem, néhány „konjunktúra-csinálta", de rövid életű kisvállalkozás és a még mindig elég jelentős kisipar létezett. E kisipar élén még mindig a ruházati ipar állott, de mögéje szorosan felzárkózott, az újjáépítés szükségleteinek megfelelően, az építőipar is. — örvendetes új jelenség a városi vezetés gyáripart meghonosítani akaró törekvése és (egyáltalán) nagyfokú aktivitása az ipar fejlesztése érdekében. Ez a tevékenység még akkor is dicsérendő, ha át- meg átszőtték visszahúzó politikai elképzelések és törekvések. A városi vezetés (képviselő-testület) jobboldali szárnyának ez az ellentmondásos magatartása megérthető, ha a helyi politikai erőviszonyokra (választások eredményei stb.) gondolunk. Az esztergomi ipar - elsősorban a gyáripar - fejlődése összhangban volt ugyan a városi vezetés elképzeléseivel, de mégis attól függetlenül formálódott. Nagy jelentőségű, és a város jövőbeni sorsának alakulása szempontjából meghatározó volt a Petz gyár bekapcsolódása a jóvátételi munkákba. Valójában ezzel fogantatott az esztergomi szerszámgépipar jövője. Ebben - a történelmi körülmények kedvező alakulása mellett - nagy része volt a lelkes, hozzáértő műszaki és szakmunkás gárdának. Olyan szerszámgépipari kapacitás jött itt létre, amelyre az ország a szocialista iparosítás időszakában biztosan támaszkodhatott. A Sportárutermelő NV kollektívájának élniakarása és eredményei pedig azt tették lehetővé, hogy Esztergom később a műszeripar bázisává fejlődhetett. # * * 71
