Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - I. fejezet: Ezer esztendő öröksége - „...mindenkor féltünk a nagyipartól, mert akkor népünk gyári munkás lesz, és most bányászok lettek..." (1919-1945)

munkaalkalomhoz nem jutott, a bányákban alkalmazást talált és iparos osztályunk jó része is az ott óriási mértékben megindult építkezés folytán munkaalkalmat nyert. . Esztergom tehát az elvesztett Dunabalparti terület helyett „megnyerte" a Duna-jobbparti - a Dorogtól Süttőig elterülő - gyorsan fejlődő iparvidéket. Városunkban is „megszületett" a helyi, de még kiingázó nagyipari munkásság a földművesekből, segédekből, napszámosokból, házi cselédekből és számos kisiparos is otthagyta rosszul jövedelmező műhelyét. A dorogi iparvidéknek Esztergom fejlődésére gyakorolt hatását kiegészítette az 1930-as évek második felében kibontakozó háborús konjunktúra. A háborús gazdálkodás évei városunkban elsősorban az iparban foglalkoztatottak abszolút számának (következésképp arányának) növekedését eredményezték, továbbá két gyár — a szerszámgépgyár és a vitorlázó repülőgép-gyár — fejlődését érintették nagyon kedvezően. Mondhatnánk: e két gyárat a háború tette ipari nagyüzemekké. A Petz Testvérek Vasöntöde és Gépgyár a letelepülése utáni években szívós küzdelmet folytatott fennmaradásáért és fejlődéséért. Mindent gyártottak, ami a profiljukba vágott, és ami után éppen kereslet mutatkozott. A válságot ugyan csak külföldi (angol) tőke segítségével vészelték át, de a háborús fellendülés nagyon kedvezően hatott további fejlődésükre. Az ekkor már Petz Testvérek Rt. egyre több speciális katonai felszerelés gyártására kapott megrendeléseket, és bővíthették üzemüket. 1937-ben költöztek új helyükre (a mai Marógépgyár helyére), s ekkor már 150 dolgozót foglalkoztattak. A növekvő katonai megrendelések, valamint az, hogy több fejlett nyugat-európai cégnek voltak a hazai vezérképviselői, tették lehetővé, hogy technikában és technológiában az európai élvonalban tudtak maradni. Szerszámgépeket, mezőgazdasági, vegyipari és élelmiszeripari gépeket és szerszámokat gyártottak, valamint a katonai javító műhelyeknek szerszámokat és gépeket szállítottak. Az utolsó években - ekkor már Petz Iparművek Rt. - gyümölcsfeldolgozással, szesz- és likőrgyártással is foglalkoztak (a régi gyártelepen). Az AERO-Ever Kft. létrejötte összefügg a vitorlázó repülés hazai elterjedésével. A Magyar Országos Véderő Egyesület 1934-ben Esztergomban is létrehozta a vitorlázó repülő szakosztályát (MOVERO Esztergomi Sportrepülő Egyesület). E szakosztály lelkes tagja volt Mitter Lajos asztalos, aki kezdetben a vitorlázó gépeket javította, s később maga is készített gépeket. Vállalkozása akkor lendült fel, amikor társult Rubik Ernő tervezőmérnökkel, akinek tervei nyomán újabb és újabb géptípusokkal jelentkezhettek. Termékeik iránt a kereslet egyre bővült, mert a vitorlázó repülés - összefüggésben a háborús készülődéssel - Magyarországon is egyre nagyobb tömegeket vonzott. 52