Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - I. fejezet: Ezer esztendő öröksége - „...mindenkor féltünk a nagyipartól, mert akkor népünk gyári munkás lesz, és most bányászok lettek..." (1919-1945)

tette Esztergom társadalmának szemei elé és a közhangulat nem vette észre a közgazdasági nagy versenyben Esztergom lassú, de biztos le­maradását." 6 7 • * * 5 MINDENKOR FÉLTÜNK A NAGYIPARTÓL, MERT AKKOR NÉPŰNK GYÁRI MUNKÁS LESZ, ÉS MOST BÁNYÁSZOK LETTEK..." (1919-1945) 6 8 A kiegyezés után lendületet vett magyar kapitalizmus fejlődési vona­lát már az első világháború hadigadálkodása megszakította, a tria­noni területvesztés pedig merőben új helyzet elé állította az országot. Az alig egyharmadára csökkent ország „iparosodottabbá" lett, és Jelentősen megváltozott iparunk helyzete, ágazati összetétele és területi szerkezete is. Az azelőtt jelentős iparágak közül pl. a gép-, a fa- és a nyomdaipar elvesz­tette nyersanyagforrásait, a gép- és malomiparunk pedig legjobb piacait. Az iparilag viszonylag fejlettebb nemzetiségi területek elvesztésével fokozó­dott Budapest és közvetlen környékének túlsúlya az iparban. Hazánk egyszerre - a mai szóhasználattal élve - nyitott gazdaságú ország lett, a hiányzó nyersanyagot és energiát viszont a viszonylag fejletlen iparunk és az elma­radott mezőgazdaságunk termékeivel kellett megvásárolnunk. A világpiac pe­dig, ahol termékeinkkel megjelentünk, már nem a Monarchia védett piaca volt. „Mindezek a változások bonyolult helyzetet teremtettek, s elkerülhetetlenül sú­lyos megrázkódtatásokat okoztak. A megrázkódtatások annál is súlyosabbak voltak, mivel a történelem olyan helyzetben tette fel az önmagában is nehe­zen megoldható leckét, amikor egyébként 7s a legkritikusabb gazdasági hely­zet állott elő, s az ország a háborús vereség és kimerülés, termelési dezor­ganizáció, a pénzügyi erő kiapadása, rohamossá váló pénzromlás, általános áruhiány és éhinség káoszába süllyedt." — Alighogy ebből az állapotból ­az ország súlyos eladósodása és az életszínvonal alacsonyan tartása árán ­kilábaltunk, bekövetkezett az 1929'33-as túltermelési világválság, amelyből a német fasizmus „karjaiba" menekült Magyarország. Megkezdődött „ . . . a ma­gyar gazdaság tényleges .beillesztése' a német .élettérbe'...", azonban mindez „ . . . csak arra volt elegendő, hogy a súlyos válság okozta visszaesését kiheverje, d» alig tette lehetővé, hogy lényegesebb előrehaladás következ­hessen be." 6 9 Az első világháború hadigazdálkodásával és háborús konjunktúrájával az amúgy is elmaradt gazdaságú Esztergomban az ellentmondásokat jobban kiélezte, mint a fejlettebb magyar városokban. A parasztság egy része „megszedte magát". Gyáraink - mert a hadi szállításokba nem kapcsolódhattak be - alig tengődtek, és súlyos helyzetbe ke­rültek a kisiparosok, kiskereskedők is. A Tanácsköztársaság leverése után a gazdasági problémák még súlyosbodtak, az ellentmondások to­vább éleződtek, mert Trianonnal Esztergom gazdaságföldrajzi helyzete is megváltozott. Az eleddig szinte az ország közepén fekvő városból egyszerre határváros lett. Elvesztette a fejlettebb mezőgazdaságú Du­na-balparti „Hinterland"-ját, amit aztán a helybeli földművelő lakos­ság — mert versenytársak nélkül maradt - éppúgy kihasznált, mint a világháborús konjunktúrát. Esztergom az ország egyik legdrágább piacává vált. A város nagyszámú kisiparosa és kereskedője pedig vá­46

Next

/
Oldalképek
Tartalom