Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - I. fejezet: Ezer esztendő öröksége - „Míg Esztergom panaszkodik és szaval, a többiek előre haladnak." (1848-1919)

vásárolt területen felépítette Szent Lőrinc utcai (ma Mártírok útja) üzletházát, „. . . új háza elé saját áldozatkészségéből létesíttetett aszfaltjárót", mely az első volt Esztergomban. Adományaival, gyűjtésével a lakosság és egyes egyesületek, társulatok (pl. az Ipartestület) is hozzájárultak a városi infrastruktúra fejlesztéséhez. • Az elmondottakból világossá vált, hogy a felszínen, a közigazgatásban bekövetkezett robbanás okai mélyen a gazdaságban gyökereznek. S közben ez a visszafogott gazdaság is, amelyben a gazdasági érdekellentétek egyre éleződtek, ,,a jól látható, tapintható felszínre" hozza a maga társadalmi problémáit. Egyre nagyobb repedések keletkeznek az ideológiai, politikai, valláserkölcsi mázzal tartósított burkolaton, Az egyik korabeli krónikás így ír: „. . . Ha pedig valaki elfogultan bírálat tárgyává teszi Esztergom társadalmi életének folyamatót — nem lehet azt be nem vallani, hogy az általános közgazdasági pangás, forgalom csökkenés, pénztelenség és rossz anyagi viszonyok következtében nagyon, de nagyon meghanyatlott." Az „ ... elosztólyozódás lett úrrá Esztergomban és megszűnt az a régi patriárchális élet, amely a város társadalmának együttérzéséből táplálkozott." - kesereg a másik.® Esztergomban az elsők között alakult meg az ipartestület, a céhszervezet utóda, a kisiparosok érdekvédelmi szervezete. Keményen harcol tagjai gazdasági érdekeiért: a magasabb eladási és az alacsonyabb nyersanyagárakért és az alacsony bérekért, a piacjogért, az adók ellen. (Egy alkalommal pl. megtagadják a tanonclajstrom összeállítását, mert az az adókivetést is segíti.) Az ipartestületen keresztül juthattak a tagok állami támogatáshoz is, ami elsősorban gépkiutalást jelentett. A társadalmi-gazdasági problémák éleződését jelzi az a tény, hogy a helyi iparos és kereskedő társadalom két táborra (a testületi tagokra és a kívülállókra) szakadt. Az esztergomi ipartestületnek 1910-ben csak kb. 500 tagja volt, zömmel önálló kisiparosok. Az ipartestületi jegyzőkönyvek tanúsága szerint a két tábor éles gazdasági harcot vív egymással, de a testületen belül is gyakran kirobbannak ellentétek a tagok között. Feljelentik egymást, mert az egyik félméterrel előbbre helyezte a sátrát, ezzel jogtalan előnyre tett szert a többiekkel szemben, vagy nagyobb helyet - esetleg nem a számára kijelölt helyet foglalta el portékáival stb., stb. . . (Tudnunk kell, hogy az első világháborúig Esztergom - ha megcsappant jelentőséggel is - még vásárváros. A Jókai utcát minden héten egyszer elfoglalták a helybeli vásározó csizmadiák, a magyar szabók és a Bottyán utcát az egyéb ipari foglalkozásúak. A párkányi járás, valamint Hont és Bars vármegyék terményben és pénzben gazdag földművelői itt értékesítik mezőgazdasági termékeik és terményeik egy részét, és itt szerzik be az ipari fogyasztási cikkeket.) 46