Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

NEGYEDIK RÉSZ - Juhász József: Esztergom kisiparának története (1872-1982)

A népjóléti politikai megbízott felhívást intézett Esztergom iparosaihoz: „Iparos elvtársak, akiknek tanoncra van szükségük, jelentkezzenek a munkástanács népjóléti ügyosztályában, ahol a beszegődtetés feltételeit is megtudják. Esztergom, 1919. június 2. Mikler Ferenc sk. népjóléti p. megbízott"(

7) Az 1919-es Esztergomi Népszava június 3. számában ,,A proletár bátorság" cim alatt a következőket írja: „A pénteki harcok idején a cseheket üldöző vörös katonák sorában harcolt elszánt vitézséggel és csodálatraméltó lelkierővel Csermák Gyula szabó, Esztergom város kerületi politikai megbízottja is. A párkánynánai állomás közvetlen közelében állási foglaló gépfegyver osztaggal egyetemben ő is bátran és proletárbecsülettel állotta meg a helyét. Amikor pedig rohamra buzdította a mellette harcoló társait, cseh golyóktól találva három helyen is megsebesült életveszélyesen."(

8) Az esztergomi ifjúmunkások és iparostanoncok is lelkesedéssel állottak a tanácshatalorn mellett. Az ifjúmunkások áldozatkézsége nemcsak a májusi fordulat idején, de az egész Tanácsköztársaság alatt kiemelkedő volt. Sokan közülük beléptek a Vörös Hadseregbe, a Vörös Örségbe. Az esztergomi iparostanoncok közül számosan részt vettek a párkányi csatában, és életüket adták a munkáshatalomért.(

9) A mártírok, bebörtönzöttek, megkínzottak szenvedése, halála nem volt hiábavaló.('°) A Tanácsköztársaság leverése után az ellenforradalmi rend viszszavonta a proletárdiktatúra összes intézkedését. Sok iparos és segéd nem talált a városban munkaalkalmat, s emiatt Pesten vagy más vidéki nagyvárosban kellett munkát vállalniuk. A török kiűzésétől a II. világháborúig eltelt 250 év alatt megtett út a kézműiparosok számának növekedésén és a szakmák további differenciálódásán mérhető le a legjobban (2. sz. melléklet). Az iparosok megoszlása jól mutatja az igények változását. A csizmadiák száma erősen lecsökkent, viszont megnőtt a cipészeké. A mézeskalácsosok helyét is egyre inkább a cukrászok veszik át. Megnő az építőiparosok száma. Teljesen új iparágak jelennek meg: villanyszerelők (rádiósok), palafedők, (a lakatosokból kiválnak a szerelők), vízvezetékszerelők. Különösen feltűnő a nők igényeinek kielégítésére szolgáló új iparágak (fűzőkészítő, manikűrös, kozmetikus, drogista, női szabó stb.) megjelenése (Vö. Gyarmati Lajos tanulmányának adataival). A két világháború közötti időben az esztergomi iparosok részt vettek a város nagyobb építkezésein. Azok a kisebb iparosok, akik nem kaptak munkát, főleg a gazdasági válság idején, a 30-as években kénytelenek voltak biciklivel járni az országot munka után. A háború első éveiből az ipartestületi előljárósági üléseknek a jegyzőkönyveibőlő az derül ki, hogy állandó anyaghiánnyal küszködtek az iparosok, és ez az állapot volt jellemző a háború utáni évekre is. Az 1941. március 3. előljárósági gyűlésen Szokob Márton előadja, hogy nagy gondot okoz az építő437