Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

NEGYEDIK RÉSZ - Baják István: A SZIM esztergomi marógépgyára

exporttal dolgozik. Az exporthányad átlagosan 75 %, de volt 90 % is. Az exportálás mindenkor népgazdasági érdek, ez a nemzetközi kereskedelem természetes alkotója. Magas exporthányaddal dolgozó szerszámgépgyárunk gyári szintű gazdálkodásában azonban több veszteséget, mint nyereséget okozott ez a helyzet. Elsősorban a feszes tervgazdálkodás előírásai miatt voltak súlyos nehézségek. Nem volt lényeges különbség a tömeggyártás, a hazai fogyasztás és az igényes, legfejlettebb, kissorozatú gépgyártás között. Pedig a magas export magával hozta a nemzetközi árszínvonal konkurrenciáját olyan viszonyok között, amikor a fejlődésben levő gyárnak kellett erősen fejlett országok iparával versenyezni. Az export a rendelő kívánságainak maximális kielégítését, az általában magas minőségi követelmények időigényes többletráfordításait jelentette. Ezzel egyidőben gyakran nem rendelkezett a gyár megfelelő gyártási előfeltételekkel, háttériparral. A termelési érték (ill. árbevétel) abszolút színvonala önmagában nem mértékadó, azonban a gazdálkodásnak mégis egyik fő eleme. Mivel a Marógépgyár évtizedeken át termékeinek többségét nyomott exportárakon értékesítette, ez hátrányosan befolyásolta egész gazdálkodását, nyereségét. A ,,nyereség-részesedés" korszakában sokszor nem volt, vagy kevés nyereség-részesedés jutott. A gazdálkodás eredményét hátrányosan befolyásolta az állandóan magas fejlesztési költség. A gyors egymás után jelentkező termékek igen drága fejlesztési kiadásai a termék árában ritkán térültek meg. Nehéz ellentmondás: a fejlesztés életszükséglet, de még a sikeres, új gyártmány is kezdetben többször szül veszteséget, mint nem. E témához tartozik, hogy a szerszámgépgyártás különösen eszközigényes. A rekonstrukciós beruházások során megugrott eszközállomány költségnövekedését nehezen tudta nyereségnövekedés követni. Évtizedeken át, sőt jelenleg is, súlyos gondot jelent a szükséges hazai háttéripar hiánya. Régebben ez egyszerűbb gépekhez egyszerűbb hiányokat jelentett. Azonban súlyos teher volt, hogy egy gyalugéphez vagy egyetemes marógéphez az égvilágon mindent az üzemben kellett legyártani. Az ún. „kereskedelmi áruk" pótlása csak többszörös ráfordítással volt lehetséges. Az NC gépek gyártásának megkezdése nemcsak időben volt úttörő feladat, hanem abban is, hogy a teljesen új technikai megoldásokhoz szükséges hazai háttéripar ehhez jórészben hiányzott. Bár e téren nagy erőfeszítések történtek, és eredmények is vannak, mégis túl sok teher hárul a gyárra, sok az import. A hazai kooperáció igazán sohasem volt eredményes, alig vállaltak egyedi vagy kisszériában megmunkálást különlegesen igényes alkatrészekből vagy részegységekből. Kétségtelen, hogy a Marógépgyár főleg a hatvanas években jelentősen hozzájárult Esztergom iparosításához azzal, hogy az új üzemek képzett szakemberszükségletének jelentős részét biztosította. A létszámmozgás áldozatot is jelentett. Évizedes probléma volt, hogy jól begyakorolt műszaki és szakmunkás dolgozóink nagyobb kereset miatt elhagyták gyárunkat. A bérszabályozás előírásai azoknak az üzemeknek kedveztek, ahol nagy számban tudtak kisbérű segédmunkásokat vagy betanított munkásokat foglalkoztatni. Az átlagbérmutató 364 '