Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

NEGYEDIK RÉSZ - Baják István: A SZIM esztergomi marógépgyára

szer kezdetleges műhelyviszonyok között működött, alig haladta meg a kisipari szintet. A gyárat elsősorban az igyekvő, szorgalmas szakmunkások lelkiismeretes és sokoldalú felkészültsége tudta fenntartani. A fokozatos fejlődés ellenére is tőkeszegény maradt a gyár, és úgy látszott, hogy nem képes átvészelni a kibontakozó gazdasági válságot. A gyár kölcsönforrásai kimerültek. A gyár széleskörű vezérképviseleti vállalkozása során szoros kapcsolatba került a londoni John Fowler Co. céggel gőzekek, útépítőgépek stb. értékesítésére. Ez a vállalat, ismerve a magyar gyár termelőképességét és rugalmas alkalmazkodását a viszonyokhoz, vállalkozott anyagi helyzetének megerősítésére. Fellendülést és biztosnak ígérkező hasznot vártak, amiben közrejátszott az is, hogy a magyar tulajdonosok részéről megtévesztő tájékoztatást és ígéretet kaptak. Feltehetően 1930-ban hozták létre a „Fowler - Petz Gépgyár és Vasöntöde Rt"-t. A ma embere nem ismeri, és számára érthetetlen a tőkés kapcsolatok érdekazonosságának vagy ellentétének szövevénye. Ezért valószínűen sohasem tudjuk feltárni, mi volt az igazi indíték arra, hogy a Fowler cég a közös vállalkozásból 1932. augusztusában kilépett. Lemondott 387 ezer pengő követelésről, cserébe bizonytalan kintlévőségek behajtási jogát tartotta fenn az előbbi összeg töredék-értékében. Valószínűen megrendült a bizalom, nem hitt az ígért fellendülésben, inkább vesztesen lépett ki, mintsem hogy esetleg általános csőd esetén nagyobb kár érje. A személyes kapcsolatok is megromlottak, mert a korábbi jelentős forgalmú vezérképviseleti szerződést is felmondta az angol fél. Végeredményben az angol kapcsolatból a Petz cég megerősödve került ki, megmunkáló gépállománya számottevően bővült, tőkés pozíciói megerősödtek, újra felvették a „Petz Testvérek Gépgyár és Vasöntöde Rt." nevet. 1932-től fellendült a gyár. Ebben az időben már mintegy 120 dolgozót foglalkoztattak. 1933-ban megjelent a német minta után gyártott PEK-6 csúcseszterga. Ez a típus már nagyobb pontosságot követelt, prof. Schlesinger vizsgálati előírásait a gyárban már alkalmazták. Az esztergákat különböző változatokban viszonylag nagy mennyiségben gyártották. Néhány példány több évtizedig megfelelő pontossággal dolgozott saját gyárunkban is. Ezekben az években már tekintélyes választékban készültek a szerszámgépek: így fűrészgépeket, harántgyalugépeket, fúrógépeket, esztergapadokat és szerszámgép-tartozékokat gyártottak. A gyár dolgozóinak létszáma és termelése évről évre nőtt. A Dunaparti „törzsgyár" szűknek bizonyult, további fejlesztésre volt szükség. Ezért 1936-ban megvásárolták a gyár jelenlegi telephelyét, az akkori Táti úton, ma Ságvári Endre u. 28. sz. alatti területet, amelyen egy csődbe került Asztalosáru és Bútorgyár néhány épülete állt. A fejlődés területi korlátai megszűntek Az új, a mai gyártelep megszerzése azonban az elképzelhetőnél sokkal bonyolultabb volt. Egykorú dokumentumok szerint a gyárvezetésen belül is súlyos ellentétek jelentkeztek, a vezetés egy része félt a hitelektől. A város vezetősége, bár elismerte a gyár igyekezetét, de ezen túlmenően a gyár terjeszkedését nem nézte jó szemmel. Pl. többször 342