Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)
NEGYEDIK RÉSZ - György László: A „GRANVISUS" Látszerészeti Eszközök Gyára
feltételét annak, hogy a szocialista országok közül elsőként kezdjen a gyár igen vékony, könnyű és tetszetős fémkereteket gyártani, melyek iránt nagy volt a kereslet belföldön és külföldön egyaránt. A fémkeretek gyártását nehezíti, hogy azokat felületkezelni kell, illetve az előkészített sima, zsírtalanított fémre díszítő bevonatot kell készíteni. Erre a célra vásárolt a vállalat egy galvanizáló berendezést, és technológiai együttműködési szerződést kötött a Societé Continental Parker francia céggel. A technológia lehetővé tette a fémkeretek króm-, nikkel- és nemesfém bevonását galvanikus úton. Ez a széleskörű fejlődés szükségessé tette a gyár szerszámkészítő műhelyének jelentős fejlesztését is, A műhely új helyre költözött, és gépparkja a követelményeket jobban kielégítő gépekkel bővült: beszerzésre került észtergapad, hidraulikus másoló gyalugép, pantográf, egyetemes marógép, fémszalag fűrészgép, edzőkemence stb. A megnövekedett feladatokkal megnőtt a létszám is, az egység önálló üzemmé alakult. 1970-ig a mart műanyagkereteket celluloid alapanyagból gyártották, ami igen tűzveszélyes volt. 1971-től alapanyagváltás történt, áttértek a nem gyúlékony cellulóz-acetát használatára. Ennek megmunkálása viszont nehezebb, ami a forgácsolási technológia változtatását követelte. Az eredményt részben a szakemberképzés, részben új célgépek beszerzése hozta. Az előzőekben említett, rendszeressé váló piaci kapcsolatok révén ismertté vált, hogy a nyugati országokban előtérbe került az optikai lencsék iránti nagy kereslet, melyet a hazai gyártó - a MOM - nem tudott kielégíteni. A gyár dollár-exportjának további növelése érdekében született az elhatározás meniscus lencse gyártósor vásárlására és a gyártás beindítására. A licenc átvétele a francia CMV cégtől történt, melynek kapcsán Európa egyik legkorszerűbb üveglencse gyártása került bevezetésre + 4,0 dioptria tartományban, 0,25 dioptriás emelkedéssel, öntött üveg pogácsából gyémánt lapkás szerszámokkal, marással, polírozással és leppeléssel alakították ki a kívánt dioptria értéket automata gépeken, aminek újdonságát főleg az jelentette, hogy egy lencse átfutási ideje kb. 3-3,5 perc volt. Az 1970-től induló dinamikus fejlődéssel megnőtt termelési feladatoknak a gyár a mintegy 1 300 fős létszámmal, Budapest és Budakeszi telephellyel kevésnek bizonyult. A létszámnövelési lehetőségek kimerültek, a rendelkezésre álló munkaerőt lekötötték a város többi, hasonló ütemben fejlődő iparvállalatai. A megnövekedett igények kielégítése, valamint a fennálló kapacitáshiány megoldása érdekében szükség volt kihelyezett telepek létesítésére. Igy került sor először Dunaújvárosban egy műanyag-szerelőrészleg, majd a téli időszakban Siófokon és Balatonlellén a SZOT alkalmazottak foglalkoztatásával műanyag- és fémszemüvegkeret összeállító egységek kialakítására. A gyár gazdasági sikereinek elismeréseképpen 1971-75 között négy alkalommal kapott miniszteri elismerő oklevelet. A vállalat 1974-ben ünnepelte 25 éves alapítási évfordulóját. Ez alkalomból emlékplakett készült, a gyári ünnepségen számos kiváló dolgozót jutalmaztak, és itt került sor a 10-15-20-25 éves törzsgárda330