Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)
MÁSODIK RÉSZ - I. fejezet: Ezer esztendő öröksége - „A városi polgárság... vajmi keveset törődött a haladással, inkább élt puritán egyszerűségben" (1683-1848)
más magyar településen és vármegyében, az államiság újjászerveződésének, a közbiztonság, a rend és a nyugalom megszilárdulásának az időszaka. 3 1 Azt se feledjük, hogy a XVII. század elején megerősödő magyar ellenreformáció komolyabb intézkedései Esztegomot csak a török alóli felszabadítása után érhették el, és hogy az ellenreformációt kezdeményező és vezető érsekség székhelye - ha maguk az érsekek nem is tartózkodtak itt - mégiscsak Esztergom volt. (Afelől különben, hogy városunknak a magyar katolicizmus biztos bázisának kell lennie, már az 1708-as királyi kiváltságlevél sem hagyott kétséget: ,,Azt azonban határozottan kikötjük, hogy az igaz róm. kath. vallás keretén kívül álló egyént semmi szín alatt sem szabad megtűrni vagy felvenni a városi polgárság kötelékébe.") 3 2 Ilyen körülmények között „... az a politikai jelentőség, melyre e testületek (ti. a céhek — Gy. L.) a városok kormányában emelkedtek, az a szigorúan vallás-erkölcsös élet és fegyelemmel párosult tisztességtudás, melyet a czéhszabályok a tagoktól megköveteltek, a városi társadalmi és önkormányzati élet egyik első rangú tényezőjévé tették az iparos osztályt. A törvényes tekintélytisztelet elismerése, a testületi szellem ébrentartása, az egymásra utaltak testvéries támogatása, a betegek, özvegyek és árvák gondozása tekintetében a czéhintézmény valóságos társadalmi szükségletet pótolt." 3 3 Figyelembe kell tehát venni, hogy míg az előző évszázadokban a királyi város iparosai, kereskedői egyleteik, céheik segítségével az egyházi befolyás, valamint az érsekvárosi és szenttamási iparosok és kereskedők konkurrenciája ellen harcoltak, most a testvérvárosok azonos szakmájú polgárai között a gazdasági harc enyhült (lásd pl. a közös céheket). A céhek a négy testvérváros mindegyikében az egyház biztos ideológiai-politikai támaszai lettek. Viszont gazdasági érdekvédő szerepük ürügyén, annak leple alatt nemegyszer politikai érdekek (kurucok-labancok) 3 4, nemzetiségi (magyarok—németek-rácok) és vallási ellentétek (katolikusok-protestánsok-zsidók) 3 5 ütköztek. - Mindezekkel nem akarjuk azt mondani ,hogy a céhek gazdasági szerepe Esztergomban háttérbe szorult. Sőt! Az itteni céhek is szinte egyeduralkodók voltak (akartak lenni) a helyi piacon, olyannyira, hogy maga a városi hatóság is kénytelen volt korlátozni kiváltságaikat. A városi vezetés a hetipiaci napokon és az országos vásárok alkalmával felfüggesztette a céhek által megszabott üzleti korlátozásokat, és „ . .. érvényesülhetett némileg a kereskedelmi forgalom szabadsága. ..", de még ilyenkor is pl. „kész szattyán vagy más festett bőrből való kész iparcikkeket" csakis a helybeli csizmadiák árulhattak „akár a boltban, akár a piaci sátrukban". „Dolmányt, mentét, nadrágot vagy posztót a kalmár nem árulhatott a vásárokon - a szűrszabók kiváltsága szerint." Mégis, ez a vásári szabadság ,, . . . legalább jótékonyan ellensúlyozta azt az egyedárusági irányt, amely a céhek korában mindinkább jelentkezik". A városi hatóság külön vásárbírákat 30
