Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

NEGYEDIK RÉSZ - Pálmai László: A Labor Műszeripari Művek

nagyító, légkavarósos sterilező, talajminta fúrókészlet, rovarfertőzésvizsgáló, gyógyszertári sterilező, lumineszcensz-vizsgáló stb.), miközben látszott, hogy egyre több olyan műszer is gyártásba kerül, amelyből nagyobb mennyiséget nem igényel a piac, mert csak speciális igényt elégít ki. A termékösszetétel fokozatosan tolódott el a forgácsoló, igényesebb gyártmányok felé, a géppark felfrissítése időszerűvé vált. Új technológiaként belépett az üvegszálas poliészterből készülő alkatrészek gyártása, és végre üzembe állt a galvanizálóban a szennyvízkezelő berendezés is. Egyéb technológiai fejlődés is megmutatkozott ezekben az években, amik közül legfontosabbak a következők: nagyteljesítményű hidraulikus fémnyomópad beállítása (1971), korszerű PECO ponthegesztőgép alkalmazása (1971), lemezkörülvágó célgép (1971), lemezpikkelyező célgép beállítása (1972), rozsdamentes acélok elektronikus polírozásának bevezetése (1972), a szinterezés (műanyagbevonás) meghonosítása (1972), alumíniumlemezek argon védőgázos fogyóelektródás hegesztésének alkalmazása (1971), az elektronikai alapgyártás megkezdése. Eközben - bár a lehetőségek nagyon szűkre szabottak voltak a 3. sz. gyár beruházásai miatt — az 1. sz. gyárban új lemeztároló szín épült (1971), kibővítették a szerszámüzemet (1971), üzembehelyezték az új műanyagműhelyt (1972). Mindenesetre azért az már ekkor világosan látszott, hogy az üzemkorszerűsítés, a gépi beruházás elsősorban az 1. sz. gyárban halasztást szenved, mivel az új gyár építése minden mást háttérbe szorít 4—5 évre. Megkezdődött a szakmunkások felhígulása, holott a gyártmányösszetétel az ellenkezőjét igényelte volna. Komoly bérproblémák is jelentkeztek: az átlagbérek nemcsak az országos és a megyei átlaghoz viszonyítva maradtak el, hanem a vállalaton belül is eltérő volt a bérszínvonal a 3. sz. gyár javára. A legfőbb munkaerőforrás ekkor még a régi dolgozók nagyobb megbecsülése, a szakmunkásképzés fokozott ösztöndíj segítségével és szerződéskötéssel történő támogatása volt. A szakmunkásfiatalok munkábaállóskor ekkor kaptak először 500,— Ft-ot, ha egy évig maradtak; 1 000,- Ft-ot a leszerelők, ha 2 évig a vállalatnál maradtak. A szakmunkástanulók száma (a 3 évfolyam összesen) 365 fő volt, de csak töredékük maradt a vállalatnál. Ám a Labor MIM évek óta mégis vállalta az oktatást (ez itt évtizedes hagyomány volt), mivel - ha csökkentett mértékben is - ez az út jelentette a legbiztosabb létszámforrást. Még meg sem kezdődött a 3. sz. gyár építése, amikor az 1. sz. gyárban 1 200 személyes öltöző-fürdő épült fel saját kivitelezésben. Ezzel szinte párhuzamosan a forgácsolóműhely felett emeletráépítés kezdődött irodák bővítése és egy nagy tanácsterem létesítése céljából. Ennek befejeztével máris indult a nagy beruházás, a 3. sz. gyár építése. A terület nagysága ekkor 67 082 m

2, a beruházási összeg 200 millió Ft volt. Eközben az 1. sz. gyár főbejáratával szemben megkezdődött az 303