Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

HARMADIK RÉSZ - Baják István — dr. Csiffáry Nándor: Esztergom szocialista iparosításáért kiváló munkát végzett személyiségek életrajza (Balázs Tibor, Boga Gyula, Csetényi József, Dobos László, Győrfi Zoltán, Hazai Jenő, Karakas Lajos, Kerekes Pál, Kovács László, Lehner Károly, Nóvák István, Rubik Ernő, Szilágyi János)

munista és pórtmunkás is volt. Sikerült a rekonstrukció időszakóban a termelés szervezettsége helyreállításával egyidőben a termelést és az exportot közel négyszeresére emelni. Az évtized végén új igények jelentkeztek. Az ún. „hagyományos" szerszámgépek már nem elégítették ki a rohamosan növekvő technológiai szükségletet. Új, számjegyvezérlésű, NC és CNC gépek gyártására kellett átállni. Nem egyszerűen új gépek bevezetéséről volt szó. Minőségben mást, technológiailag is a legkorszerűbbet kellett rövid idő alatt megvalósítani. Sokoldalú műszaki szervező munka mellett ez nagyszabású politikai feladat is volt. A gyár igazgatójának nagy érdeme, hogy élére állt az újért való szívós. kemény, következetes munkának, időben kezdeményezett, vállalta a kockázatot. A gyár haladó gondolkodású mérnökeinek, a szakmunkások legjobbjainak, a párt és társadalmi szervek kitartó erőfeszítései sok nehézség és kudarc ellenére is eredményhez vezettek. A hetvenes évek elejétől a termékszerkezet-váltás sikere nyomán a magyar szerszámgépipar egyik legjelentősebb NC gépgyártó bázisa lett a gyár. A megváltozott feladatok nagyszabású beruházást tettek szükségessé. Rendkívül bonyolult körülmények között, növekvő és összetételében változó termelés mellett új szerelde, öntöde épült, új megmunkáló gépek, főleg NC gépek léptek üzembe. A szerteágazó, sokrétű munka nem választható el a gyárigazgató személyes irányításától, sőt annak sikerét elsősorban ez biztosította. A nyolcvanas évek elején a gyár a magyar szerszámgépgyártás kb. 18 %-át produkálta, az NC vezérelt gépeknek 35 %-át, a megmunkáló központoknak 65 %-át itt gyártják. A hagyományos gépek gyártása megszűnt. A gyár 65 éves történetének legnagyobb változásait és fejlődését hozó utolsó 22 év fűződik Hazai Jenő nevéhez. Ez természetesen a gyári vezetők, munkások, p,árt- és társadalmi szervezetek kollektív, áldozatvállaló, kemény, feszített munkáját is jelenti. A 22 évig vezető igazgató személye a folyamatosságot, a töretlen ívet jelenti. Körülötte változott a gyár, a vezetők köre, új munkásgeneráció lépett be, ugyancsak egész generáció távozott. Hazai Jenő vezetői munkáját jellemezte, hogy mindig átlátta a feladatok egészét, és azok végrehajtását átgondoltan, megfelelően koordinálta. Emberi tulajdonságai között a munkaszeretet, a szívósság, a feddhetetlenség, a következetesség, a kockázatvállalás a legjellemzőbb. A követelmények mércéjét saját maga számára emelte a legmagasabbra, de a munkatársaktól is sokat követelt. Nem volt könnyű az élet a Marógépgyárban a szakadatlan változás, izzó feszültség, kemény és megállás nélküli munka légkörében és sodrásában. A mindennapok munkájában gyakran fájó és igazságtalannak tűnő szigorú megítélést, sokszor a „lehetetlent" kivánó követelést sok alkalommal magasszíntű erkölcsi és anyagi elismerés kísérte. Az Elnöki Tanács, a kormány, a minisztérium, a vállalat és más intézmény által kitüntetett dolgozók serege élvezi áldozatos, kiváló munkájának elismerését. A gyár vezetőinek és dolgozóinak az elmúlt két évtizedben szinte évről-évre többet kellett teljesítenie. Ezzel párhuzamosan a szociális el267