Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

HARMADIK RÉSZ - Baják István — dr. Csiffáry Nándor: Esztergom szocialista iparosításáért kiváló munkát végzett személyiségek életrajza (Balázs Tibor, Boga Gyula, Csetényi József, Dobos László, Győrfi Zoltán, Hazai Jenő, Karakas Lajos, Kerekes Pál, Kovács László, Lehner Károly, Nóvák István, Rubik Ernő, Szilágyi János)

A gyáralapítás, -építés időszakában kellett törzsgárdát kialakítani olyan körülmények között, amikor a kezdeti nehézségeket még a rendkívül magas munkaerő-fluktuáció is fokozta. Kezdetben az ipari műszerek gyártása képezte a gyár profilját, amelyhez 1959-től az orvosi műszergyártás is kapcsolódott. Az ún. Antonov-program vállalása nem jelentett kevesebbet, mint akkor vállalkozni az orvosi elektronika legigényesebb feladatának teljesítésére, amikor jórészt még hiányzott a biztos szakmai alap a feladat sikeres megoldásához. A magasabb követelmény szükségszerűvé tette a szakembergárda szakmai fejlődését, megújulását. A szovjet tervek alapján gyártott elektroencephalographkomplexum külföldön is sikeresnek bizonyult, és ismertté tette a gyár nevét. A szilárd munkaerő-utánpótlás megteremtése égető probléma volt. A bonyolult műszaki feladatok megoldása ugyanis speciálisan képzett szakembereket kívánt. Ennek érdekében szoros kapcsolatot épített ki az esztergomi Bottyán János Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskolával, valamint az esztergomi 317. sz. Szakmunkásképző Intézettel. Győrfi Zoltán saját ipari tanulóképzésre törekedve, a gyárban biztosította a tanulók gyakorlati oktatását. Ma már ez a gyár fontos szerepet játszik más vállalatok villamos szakember ellátásában is. Győrfi Zollán 1945 februárja óta párttag. Esztergomi működése alatl naponta ingázott budapesti lakhelye és Esztergom között. Ennek ellenére jelentős közéleti tevékenységet fejtett ki a városban. 1964-től alelnöke volt a MTESZ városi szervezetének, egyidejűleg ő volt az elnöke a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság helyi szervezetének. 1971. február 1-től a gyártól megválva, Budapesten a MIGÉRT kereskedelmi igazgatói tisztét látta el 1978 augusztusáig, amikor nyugállományba vonult. Kapcsolatai 1971 után sem szakadtak meg az esztergomi gyárral, belföldön segített forgalmazni korábbi munkahelyének gyártmányait. Kiemelkedő munkáját számos kitüntetés bizonyítja: a Munka Érdemrend arany fokozata (1966); a Munka Érdemrend ezüst fokozata (1978); a Munka Érdemrend bronz fokozata (1975); a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970); a Munka Érdemérem (1955, 1962), az MSZBT aranykoszorús jelvény (1965); a Gépipar Kiváló Dolgozója (1965), továbbá 12 vállalati „kiváló dolgozó"-kitüntetés. Esztergom városa pedig több alkalommal emlékplakettel ismerte el közéleti szerepét. (Ci. N.) 264