Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bodri Ferenc: Események, kapcsolatok Babits esztergomi életéből (1926—1941)

.1935. június 22-én a budapesti Vajda János Társaság esztergomi bemutatkozásakor ismét csak „neósként" szerepelt, Kárpáti Aurél, Szabó Lőrinc, Laczkó Géza. Török Sophie, Kosztolányi és mások társaként. Alig hagyva a helybéliekben kétségeket: eev-egy Balassa és Vajda vers után két Ady-vers következett Ady győzelme ez itt, az „esztergomi Babits" körül. Az „előhegyi remete" a továbbiak során valóban remete lett a városban, nyilvános szerepléséről utóbb nem szólnak a helyi annaleszek. Bizonnyal gátolta betegsége is. De írásaiban és rádiószereplése alkalmából rajongva említi Esztergomot. Babits „beszéde" Esztergomban Babits Mihály születésének centenáriumára készülődve, a tervek között egy apró dokumentumgyűjtemény is szerepelt: a költő 1934-es „esztergomi estjének" emlékezés- és híranyaga, antológia az egykorú helyi sajtóból és a Babits Emlékkönyvből, csak a jónéhány évtized előtti folyóiratokban megjelent interjúkból és „színes beszámolókból", a résztvevők emlékezéseiből és más „forrásokból" is. A nagyhírű és nem kicsiny örömet hozó irodalmi est a város „Nagyboldogasszony Hetének" záróeseménye lett a Fürdő Szállóban, nagy számú közönséggel, kitűnő előadókkal, díszvacsorával és szép ünnepléssel; előtte egyházi események, zenés ébresztők, virágkorzó és térzene, tárlatmegnyitók, szoboravatók és borkóstolók, díszfelvonulások, gyermekdélutánok és társasebédek, sportjátékok és „parasztlakodalom'' — minden, ami egy idegenforgató város nyári eseménye lehet. De maga az est meghittebb légkörű: a költő ,,esztergomi polgár" ekkor lett valójában, 11 évvel „honfoglalása" és 7 esztendővel a Balassa Társaságba való felvétele után. A fecskékkel vissza-visszatérő költőt ekkor már nemcsak az esztergomi íróbarátok ünnepelték, hanem a „város", — mindazok, akikhez Babits a beszédét címezte. Az est színhelye helybéliekkel telt meg teljesen, meg néhány itt időző nyaralóval, az írófélék (pl. Szentimrei Jenő) az élményről be is számolnak: ki utóbb, ki pedig egyidejűn. A Fürdő Szállóban kitűnő előadók „szálltak síkra" a jóbarát körül: Glatz Gyula, a polgármester üdvözlése után Rédey Tivadar (1885—1953; az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptárának vezetője ekkor) és Babitsné Török Sophie (1895—1955) méltatták Babits költészetét, fedték fel az élmények „titkait"; közben Simonjjy Margót (1897—1959) Babits-verseket, Medgyaszay Vilma (1885—1972) Babits-dalokat, a költőtárs Horvát Henrik (1883—1947) németre fordított Babits-verseket adott elő. Simonffy Margót le is írja, hogy maga melyeket: „ ... részleteket az előhegyi verses naplóból, a holt próféta meditációját a hegyen s az Ádázról szóló verseket ... ". Ugyanő számol be — a Babits Emlékkönyv lapjain — az éjszakai együttmaradásról, a másnapi díszebédről Babitséknál az Előhegyen, a kacsasült körüli beszélgetésről. Simonffy mondta először el a rádióban a Jónás könyvét, a lemezre vágott előadás még a költő intencióit is viseli: — jó lenne reprodukálni, ha lehet. Babits frakkban és izgatott boldogságban, apróra összehúzódva, köhögé84