Esztergom Évlapjai 1983
L. Kecskés András: „Gond nélkül vígan énekelek..." (Balassa Bálint verseinek reneszánsz dallamai)
14. V. Kecskés András: A komplex ritmuselemzés elvi kérdései. = lik, 1966. 1—2. 106—-139. p. — A Hungaroton hanglemezén ( : A reneszánsz muzsika Erdélyben. SLPX 12047/A.) a Bakfark Bálint Lant-trió adja elő. 15. Istvánffy Miklós: Pannonii historiarum de rebus Ungaricis. 1622. Magyarország történelme Vidovich György fordításában. 1867. XXV. 593. p. — Gábry György: Adalékok B. B. énekelt verseinek dallamaihoz. = Filológiai Közlöny, 1973. 1—2. sz. 16. Virágh László: „Az Gianeta Padovana nótájára". = ItK, 1976. 5—6. 656—659. p. — Szabolcsi Bence: Balassi Balint Sicillianája. (1953) In: Sz. B.: Vers és dallam. Bp. 1972. 94—100. p. 17. Kari Heinz Taubert: Höfische Tánze. Mainz, 1968. 7—18. p. 18. Adolf Koczircz: Denkmaler der Tonkunst in österreich. XVIII. 2. rész. 37. p. — Barlay Ö. Szabolcs: Adatok a petrarkizmus magyarországi történetéhez. = ItK, 1966. 1—2. 183—190. p. — Joseph Zuth: Handbuch der Laute und Gitarre. 1926— 28. Music in Old Cracow. Published of the Jagellonian University, 1964. A XXVIII. oldalon arról tudósít, hogy Claboni, a Báthorit követő III. Zsigmond udvarában is lantosként működött, és III. Zsigmondnak ajánlotta a „Piesni Kaliopy Stowienskiej" lantkíséretes énekeinek gyűjteményét. 19. Curt Sachs: Eine Weltgeschichte des Tanzes. Berlin, 1933. 231. p. 20. Pl.: A fol. 76 v-n található Bassa Honorata már lanthármasra is megjelent 1564-ben, Johannes Pacoloni lantkönyvében Passemezo Ungaro címmel. Még ugyanebben az évben Frederico Viaera cister-tabulatúrás kiadványában is helyet kapott. 21. Tardy Lajos: Régi hírünk a világban. Bp. 1979. 109—114. p. 22. Eckhardt Sándor: Balassi-tanulmányok. Bp. 1972. 227—243. p. 23. Antheni Dodey-James Tyler: The Lute Consort. = Luth Society Journal, London, 1972. 13. — Pacoloni 1564-es kiadású háromlantos Passemezo Ungaróját máiközölte. Lásd még Menyhárt Jaqueline — L. Kecskés András: XVI. századi táncleírás két magyarvonatkozású tánchoz. = Dunakanyar. 1983. 2. sz. 24. Giorgio Mainerio: II Primo Libro de Balli a Quarto Voci. Venetia, 1578. Ű.i kiadása: Milano, 1969. 25. Lásd még a 18. jegyzetet. Balassa-kódex. (Hasonmás kiadás). Közzéteszi, bev. és jegyz. Varjas Béla. Bp. 1944. 26. p. Ez a példány a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Csereyné-kódexéhez (1565—1579) volt kötve, amely a II. világháborúban eltűnt. — Dézsi Lajos: A Csereyné-kódex. ItK. 1911. 58—64. p. A Batthyány-család körmendi levéltárában is megvolt ennek az éneknek egy rövidített másolata. Közzétette Eckhardt Sándor, in: A körmendi Balassi-emlékek. = Egyetemes Philológiai Közlöny, 1943. 44. p. 26. Varjas Béla: ItK. 1976. 5—6. 596. p. — U. ő. in.: B. B. és a 16. század költői. Bp. 1979. 1. köt. 927. p. — Eckhardt Sándor, in.: Balassi Bálint összes művei. Bp. 1951. 1. köt. 161. p. 27. Baiassa-kódex. Bp. 1944. 1. p. 28. Varjas Béla, in.: B. B. és a 16. sz. költői. Bp. 1979. 1. köt. 254, 938. p. A Chak helyett álló Shok = Sok szónak nem találom értelmét. Mennyiséghatározó lehetne ugyan, de ennek korabeli ortográfjai a következők voltak: soc, sokat. Lásd még: Eckhardt Sándor, in: B. B. összes művei. Bp. 1951. 159, 161. p. 29. Horváth Iván: Balassi Poétikája. = ItD. 95. Szeged, 1973. 33. p. 30. Horváth Iván: i. m. 33—34. p. — Szabolcsi Bence: A Balassi- és Himfy-vers történetéhez. In: Sz. B.: Vers és dallam. Bp. 1972. 116, 123. p. 469
