Esztergom Évlapjai 1983

Hegedűs Raymund: Ádalékok Esztergom művelődéstörténetéhez a múlt század harmincas éveiből

„Utam eddig a tavasz legtisztább, legszebb napjaiban folyt — írja Ka­zinczy —; ma eső esett, mely nekem mindég kedvetlen, ha nem éjjel jön, és soha nem inkább, mint útban . .. 'm- * . . . újra emlékezém azokra, amiket Esztergomban láttam, s visszavágyék hol Pannonhalmára, hol Pestre, hol azokhoz, akiket januárius utolsóján elhagytam. — Kedves busongás fogta el lelkemet. A romántos táj egyezésben álla lelkem busongásaival. Beértem a csa­vargó Duna szűk völgyébe, melynek bokros hegyei oly meredek eséssel a víz szélén zöldelni kezdének ... Most feltűne előttem Visegrád, szomorú romjaival. Királyok lakja egy­kor, most baglyoké! —" Az író utolsó utazása „Kazinczy útja Pannonhalmára, Esztergomba, Vác­ra" címen 1831. április 30-án nyomtatasban is megjelent Landerernél Pesten. Heves kifakadásait Bajza kemény kritikai elvei és Vörösmarty nemzeti romantikája ellen Kazinczy később kihagyta úti naplójából (15.). 3. Esztergom tudósa Ruray Karoly György (1780—1847) tanár és író 1828-ban került Eszter­gomba mint a „Magyar Törvény tanítója a presbitériumban" — ahogy Kazinczy is megjegyzi útleírásában. Rumy régi magyar nemesi csa­ládból származott, nagyapja azonban a Szepességbe költözött, és a csa­lád ott elnémetesedett. Az író anyanyelve is német volt. de a debreceni kollégiumban magyarul is megtanult. Az egyetemet külföldön végezte, majd hazatérve több helyen tanított, többek között Pozsonyban és Keszt­helyen is. Az esztergomi kinevezés véget vetett hányatottságának, nyu­godtabb alkotási lehetőségeket biztosított számára. Az írás életeleme volt. Nagy enciklopédikus tudással rendelkezett, a kor szinte valamennyi tudományában jártas volt. Példaként hadd emiit­sem, hogy latin kéziratainak tárgya: az ásványtan és esztétika, a filo­zófia, fiziológia, fizika, földrajz, gazdaságtan és grammatika, az irodalom, a jog, kémia, matézis, mitológia, pedagógia, régészet, statisztika, stilisz­tika, szimbolika, szónoklattan, teológia és történet. Legfőbb feladatának a magyar irodalom külföldi ismertetését és népszerűsítését tartotta. Min­tegy 120 folyóirattal, újsággal állt kapcsolatban, (többségük német nyel­vű volt), és keze alól százával kerültek ki az irodalmi tudósítások, cik­kek és tanulmányok. Ezek számbavétele ma már szinte lehetetlen. Rumy azt hitte, hogy munkásságával szolgálatot tesz a magyar iroda­lomnak. A Kritikai Lapok szerkesztősége azonban másként vélekedett. Hevesen támadták Rumyt német nyelvű irodalmi tevékenysége miatt; e bírálatok gyakran letértek az elvi síkról, és személyeskedéssé, gyaláz­kodássá fajultak. Itthon azért támadják, üldözik, mert németnek tart­ják, Ausztriában nem alkalmazzák, mert magyarnak vallja magát. Éle­te hányatottságainak azzal vet véget, hogy áttér a katolikus hitre, és Rudnay Sándor hercegprímás védőszárnyai alá helyezi magát. 380

Next

/
Oldalképek
Tartalom