Esztergom Évlapjai 1983

Hegedűs Raymund: Ádalékok Esztergom művelődéstörténetéhez a múlt század harmincas éveiből

„Most végre a bazilikát menénk látni. Külső fala annak faragott négyszögekből áll... A templom testének fa­la, mely a kupolát fogja tartani, minden ablak nélkül, görögösen, mely a temérdek nagyság! a nézőt elfogja kicsinységének érzése, de el egyszers­mind nagyságának érzése is, s örvend ennek. Tíz esztendő alatt mennyire ment itt a munka!..." Az altemplom már készen állt. Bizonyára a karnaki templomra emlékez­tető stílusa mondatta az íróval: „Egyiptusi lelek szállja meg a nézőt, mi­dőn itt a temérdek izmú oszlopokat látja ..." A főhajóban elkészült már két oldalkápolna: ,,A templom jobb végébe előbbi helyéről a Bakács Tamas (6.) kápolnája vi­tetett altal s ezzel áltellenben áll a protomartiré, melynek oltárán a mi Ferenczynk (7.) Istvánja fog állni..." „A templom belsője veres-márvány táblákkal van kirakva; oszlopai fe­jérek lesznek. Mely kár, hogy Esztergomnak mas színű márványa nincs, fejéres vagy sárgás!..." „Prof. Rumy úr, most Magyar Törvény tanítója a presbitériumban, elve­zete a bibliotékába, mely itt most egy templomban tartatik. Vágytam látni a Homonnai Bálint kezével magyarul írt Naplót, de az alkonyodás­nak indult estve ezen örömtől eltiltott. Az helyett az egri születésű bé­csi prof. Hess Mihály két oltártábláit néztem igen nagy gyönyörűséggel: a nagyobbik a bazilikában a nagy oltárra vitetik (8.), a másik a Rotonda számára készült. Gondolat, rajzolás hibátlan, az ecset velős." „Az én régi barátom prof. Rumy úr elkísére vacsoránkhoz, hol egy elő­ször most látott barátom is. esztergomi plébánus Argauer Máté úr (9.), megjelene, a vármegye orvosával, a zemplényi születésű Kamenszky István úrral (10.). Örömeinket elkeseríté egy tárgy, melyről a jók sze­retnének hallgatni, ha felejteni lehetne: az az undok pör, mely literatú­ránk körében epv idő olta foly, és amelyet, midőn azt hlvénk, hogy végre elfog aludni, a Kritikai Lapok új lángba hoztak. Rumy javallá, hogy a Tud ományos Gyűjtem(ény) februáriusi darabjában egy nagy íérfi mellett, ki a Kritikai Lapokban szemtelen vadsággal támadtatott meg, mert másatlan szépségű munkáit nem a készülgető, hanem a kész nyel­ven írta, s felolvasá előttem, amit azok mellett, akik nem magyarul ír­tak, ő teve fel (11.). Örvendek, hogy ő is felszólala; s nem pirulok meg­vallani, hogy a párducos Árpád tömjénzőitől végre borzadok, s szégyel­lek tekintetni társoknak..." (12.) „Igen is, Író és író közt az írói pályán nincs különbség ..." ... „Őszülő fej érdemet senkinek nem ád . . . Itt egy nemeslelkű, igen nagy érdemű ember. . . nem kémélve sújtatik vissza egy ifjúsága napjait élő által, hanem hideg dühhel tiportattik ... De ez a kevé­lyen elharsogtatott ítélet, ha igazságos-e ez? Minden jó-e e négynek mun­káiban? (13.) ...Nem hon és mesterség szeretete az, ami embereinket e aúlásokra ragadozza, hanem szilaj tűz, neveletlenség, éretlen gőg . . . Hol a Kritikai Lapokban legkisebb nyoma a szív meleg érzéseinek? Pedig a kritika ki nem zárja a szivet..." 378

Next

/
Oldalképek
Tartalom