Esztergom Évlapjai 1983

Hegedűs Raymund: Ádalékok Esztergom művelődéstörténetéhez a múlt század harmincas éveiből

1825-ben vitték át az 1600 darabra szétszedett Bakócz-kápolnát a mai helyére. 1828-ban már a Szent István kápolnán dolgoztak, két évvel később készen állt. És ugyancsak 1830-ra elkészültek a bazilika ívei is. Az épülő bazilika látványa, monumentalitása bizonyára felejthetetlen élményt jelentett. Mint ahogy Kazinczy is írta: „A templom testének fala .. . mely temérdek nagyság! a nézőt elfogja a kicsinységének érzése; de el egyszersmind nagyságának érzése is, s örvend ennek. Tíz esztendő alatt mennyire ment itt a munka!" Kazinczy Ferenc, a magyar irodalom nagy öregje, a nyelvújítási harc vezéralakja és Reguly Antal, a múlt század egyik legnagyobb nyelvésze egyaránt a „kíváncsiak" közé tartoztak. Mindketten szenvedélyes utazók voltak; Kazinczy öregen, már a hetvenen túl is vállalta az utazás terhet. A múlt század első felében sok táj- és országleíró könyv jelent meg, de ezek olvasása sem pótolhatta az utazás személyes élményét. A közeli és távoli országrészek bejárása és beutazása mindig a felfedezés izgalmával és örömével járt. A léleknek ez a különös ráhangolása az úti élményre Kazinczy és Reguly naplójában is érződik. Harmadik főszereplőnk — mint megye- és városleíró — Rumy Károly György, akit a hercegprímás jogakadémiai tanárnak nevezett ki Esztergomba. Kapcsolatban állt az európai szellemi élet számos képviselőjével, a magyar írók közül elsősorban Kazinczyt tekinthette barátjának. A „nagy öreg" tulajdonkeppen Rumy kedvéért ejtette útba Esztergomot. 2. Kazinczy utolsó utazása Amikor Kazinczy 1831. április 7-én reggel 3 órakor Pestről útnak indult, már 72. évében járt. Előre örült a szokatlan út élményeinek, izgatott volt, hiszen Pannonhalmára készült; az I. Ferenc gőzössel utazott, mely akkoriban Magyarországon az egyetlen ilyen közlekedési eszköz volt. Pannonhalmához különösen erős kapcsolatok fűzték az írót. Szent Márton hegyét ö nevezte el Pannonhalmának, ott élt barátja és irótársa, Guzmics Izidor (1.). Az ő meglátogatásai volt a pannonhalmi út célja. Izgatottságára jellemző, hogy már órákkal az indulás előtt felszállt a hajóra, nehogy lekésse az indulást. Azonnal végigjárta a hajót, mindent megtekintett. Naplójában részletesen leírta a hajó beosztását, a gőzgép működését: „Lábaim alatt, midőn a hajó teknőjére felléptem, már pezsge a kisded vulkán, s a füst feketén tekerge ki kéményéből. Végigmentem a hajón, s megállék a nyílások mellett, látni mint égnek a kemencék, s .a gépely csudás alakú rúdjai és kerekei mint mozognak lassú, nehéz lökődésben." Izgalma oly nagy volt, hogy az indulás után sem alszik el, feljegyzéseket készít, ír. Az út az ország egyetlen gőzösén meglehetősen hosszú volt, de nem lehetett unalmas. Alig indultak el, amikor a hajónak a sűrű köd miatt három óráig kellett egyhelyt vesztegelnie. Kazinczy társasági ember, megismerkedett a hajó kapitányával (Sir John. Andriews), a tekintélyesebb utasokkal, a „romántos" táj is sok látnivalót kínált. Az első éjszakát 376