Esztergom Évlapjai 1983
Szabó Mária: Az esztergomi kórház történetéhez (1837—1873) — A városi könyvtár Lőrinczy emlékeinek nyomában
Eléggé szomorú, de a témanak mindig és mindig jóformán csak a pénzgyi oldalával találkoztam. A tartalmi oldalra alig jut több, mint a „szenvedő emberiséget" megillető közhelyes moralizálás. Azonban — túl a szűkös anyagi viszonyokon — Lőrinczy azért sem érhetett el nagy eredményeket, mert jóformán semeddig sem maradhatott csupán csak a kórház főorvosa. Visszatértekor a közgyűlési jegyzőkönyvbe lefektetik: „Azon esetre, ha Lőrinczy orvos úr egykoron városi főorvosnak kineveztetnék vagy választatnék, akkoron a kórháznak ellátása hivatalos kötelessége közé tartozand, és a rendes főorvosi állomás után járó fizetésen kívül más nem jarand." 6 8 Ez az „egykoron" pedig nem költői látomás, mert ugyanazon a közgyűlésen helyettes főorvosnak már ki is nevezik a 78 éves Palkovics Károly mellé — aki még most is mellőzésről panaszkodik —, s aki 1865. okt. 29-én el is távozik az éiők sorából 6 9. így utódja Lőrinczy lesz. Igaz, 1867-től együttes fizetését 400 ft-ra emelik 7", de ettől nem lesz több ideje. „Esztergom sz. kir. városának az 1870. évi 42. t. cz 91. § értelmében szerkesztett szervezési munkalat"' 1 is lényegében ezt a régi gyakorlatot szentesíti: a városi fő- és alorvos egyben a városi kórháznak is fő- és alorvosa. Fizetésük nagyobb részét a házi, kisebb részét a kórházi pénztárból kapják. (500 + 200 ft illetve 350 + 100 ft.) Pusztán ebből a közigazgatási szabalyból is jól ki lehet olvasni, hogy városunk egészségügye a múlt szazad derekán mennyire egyhelyben vesztegel. Dr. Lőrinczy Rezső pedig — az ambiciózus, precíz, penzszerető és indulatos'- orvos, aki egy ma tudománytalannak minősített divatos gyógymódnak hódolt — 1873-ban még végigküzdötte a kolerajárványt, majd szeptember 24-én október 1-től „fizetesemnek élvezete mellett" két hónap szabadságot kért egészsége helyreállítására' 3, de végrendeletének elkészítése után, október 28-án „2 és fél óra körül" elhunyt. 7, 1 Nem a járvány vitte el, hanem a „phtisis tuberculosa" 52 és fél éves korában. A belvárosi plébánia halottaskönyvéből 7"' meg azt is megtudhatjuk, hogy nőtlen volt, s hogy a 330. sz. házból (azaz a mai Bástya áruház körüli lakásból), okt. 29-én Pór Antal (a történetíróként is ismert belvárosi plébános) temette. Tetemei ott lehetnek a belvárosi temetőben az ötödik telekrészben, arrafelé, ahol még most is látható néhány Niedermann-sírkő, hisz édesanyja Niedermann-lány volt, s Vértes Zoárd még azon a környéken említi édesapja, mostohaanyja és féltestvére sírját és feliratait.' 0 Én ezeket nem találtam, s Lőrinczy Rezsőét már Vértes Zoárd sem említi. Az a koporsós emlékmű, amelyen Vértes Zoárd még egy töredező angyalt is látott — a temető első kapujából ma is azonnal szembetűnik — nern az ő hamvait fedi. A borongó sírvers az orvosról, aki epedő nejét s három kisgyermekét hagyta el, nem róla, hanem öccséről szól 7 7, akinek leszármazottjai máig is élnek Esztergomban. Rezsőt — illetve sírját — utolérte a csaiádtalanok s a nem túlságosan nepszerű emberek sorsa. Elete hagyatékában folytatódik. Végrendelete ugyan elveszett, de megmaradt Kollár Péter jegyző bejelentése a városi közgyűlésnek: „Boldogult Lőrinczy Rezső városi főorvos úr tulajdonához tartozó könyv367
