Esztergom Évlapjai 1983

Szabó Mária: Az esztergomi kórház történetéhez (1837—1873) — A városi könyvtár Lőrinczy emlékeinek nyomában

vizsgálatába. Fájlalja, hogy az alapítványok kamatjai nem folynak be rendesen, különösen a Rudolf koronaörökös alapítványából még egy fillért sem láttak. Havi jelentéseit mindig azonos rubrikákra vonalazott ívpapíron küldi be, később ezek már űrlapként nyomtatva vannak. A betegek statisztikája mellett minden hónapban kimutatja a bevételeket és kiadásokat, ezek szerint minden hónap nyereséges. Csak az a bökkenő, hogy a bevételeknek legalább fele csak követelés: a még nagyobb pedig az, hogy itt az épületfenntartásra, iparosmunkákra kiadott összegek nem szerepelnek. A betegek számának növekedését két évi statisztikából mérhetjük le: 1864 166 beteg 4069 ápolási nap ' — 1869 277 beteg 4872 ápolási nap ~ Tehát az ápoltak száma megnövekedett, de nem duplázódott meg. Az ápolási napok száma 1869-ben sem éri el azt, amit 1864-re terveztek. 23 beteg van átlagban havonként, s 13,5 beteg átlagban egyidejűleg a kórházban. A kb. 45 hely most sincs kihasznalva. Nyilvánvaló, hogy azok az emberek, akik befeküdtek Lőrinczy kellemes környezetű kórodájába. nem feküdtek be ide — inkább otthon ápoltatták magukat — a csavargók, cigányok, cigánynők, koldusok, koldusnők, katonak, kéjhölgyek, rabok, szolgák, szolgálók közé. Ugyanis a 277 betegből 81 ezek közül került ki. nem számítva a napszámosokat és a napszámosnőket, ezek még 55 főt tesznek ki. A többi beteg földművelő (15) és különféle iparűző, a legrangosabb az 1 aranyműves lehetett. Lőrinczynek ez az 1869-es évről adott statisztikája naivon részletes. A 277 beteget nem csak abc-be szedett foglalkozások szerint bontja. Megtudjuk, hogy azonnali fizető 108, nemfizető 169. Ezek után nem meglepő a „születési hon" szerinti statisztika sem: mindössze 25 az esztergomi, 58 az esztergommegyei, 64 pedig nem is magyarországi, ezek többsége a Monarchia más részeiből való. Az idegenek között sok lehetett az itt hosszabb ideig tartózkodo munkavallaló céhlegény. Természetesen első helyen a betegségek szerinti megoszlást tünteti fel, ezt is abc-rendben. A legnagvobb előfordulású betegségek a következők, bujafekély 26, csúz 25, váltóláz 20, lábszárfekély 17, vizkór 10, epeiáz 8, tüdőhártyalob 8, zúzás 8, tetvesség 7, tüdőlob 7, bujakór 6, csonttörés 6, rüh 6, agykérlob 5, fenésedés 5, gümőkór 5, hagymáz 5, himlő 5. A 277 betegből 29 halt meg, ezek közül 6 már mint „haldokló" vétetett fel a kórházba s e kimutatásba is. Feltűnő a gyógyszerekre költött kevés pénz. Egész évben 17 ft 36 kr. Az 1868 márc. 22-1 kórházi ülésen Wieser Gusztáv, a kórházi bizottmány elnöke „kérdést támasztván, hogy a havi kimutatások szerint főorvos úr a gyógyszertárból csak külszereket rendel, a belszerek honnan kerülnek, odanyilatkozott, hogy saját gyógyszei-eiből, de azt is megjegyezvén miszerint az orvosi teendőkbe ki által sem tűr beavatkozast, ő minden ebből származó felelősséget vállal."

5"' Máshol széljegyzetül írja: „Megjegyzendő, hogy a csekély árú orvosi szerek nem holnaponként, hanem felsőbb rendelet szerint évnegyedenként, az év végénél lesznek 365