Esztergom Évlapjai 1983

Gyárfásné Kincses Edit: Csepreghy Ferenc drámaírói pályakezdése — Munkásművelődés egyleti színjátszás Esztergomban 1855—1865.

A munkásember jövője szintén foglalkoztatja az írót. Az öregleoény Vencelről elmondja azt is, hogy azért iszákos, mert nem tartozik sen­kihez, nem lát kiutat maga előtt. A darab két szerelmespárja, mint bol­dog tervezgetők fölvázolják maguknak a kívánatos és az adott körül­mények között elérhető jövőt. A két szerelmespár mindkét férfitagja iparoslegény (az egyik polgári, a másik paraszti származású), a hölgyek módos polgárlányok. így képzelik a jövőt a maguk számára: (Netti — Sándor pár): Netti: Van talán kilátása a jövőben sokat és nagyot tenni? Sándor: Ami tehetségemben áll, az csupán jó polgár és család ... Vagy: Sándor: Lásd, én szegény fiú vagyok; oldalam mellett le kell mondanod azon kényelemről, melyben neveltettél. Mi­ért ámítanálak virágos jövővel? .. . Nem ily pompás pa­lota, kis egyszerű ház az, amelybe vezetlek, melyben nem lesz több kényelem, mint amennyit e két kéz teremthet szá­modra, — mulatság, ruha, ékszerek helyett én csak hű szerelmet adhatok, én leszek egyedül, mit magadénak nevezhetsz — kis tűzhelyünkhöz nem hat el a nagy vi­lág öröme, zaja ... (10.) (Kádi — Károly pár): Kádi: .. . eladjuk Sándoromnak kis falusi birtokát; olyan kocs­mát nyitunk itt a szomszédban, hogy biz Isten, papa is hozzánk jár vacsorára. A pörköltet olcsóbban adjuk egy krajcárral, a rostélyost két krajcárral, a papának nem lesz, aki jól főzzön, minden vendégét elcsábítjuk. (11.) Az idézetekből kitűnik, hogy a fiatalok földközelben járnak, amire vágy­nak, azt meg is lehet valósítani. Sándorék célja elvontabb, poétikusabb; Károlyéké konkrétabb. Életcéljuk azonban mégis azonos: társadalmilag a biztos, tisztes iparra alapozott egzisztencia, — emberileg a nyugodt és tisztes házasság. Ez a kettős életcél egybeesett a társadalmi mozgási­ránnyal, a maga korában egyrészt tipikus, másrészt megvalósítható volt. A Magyar fiúk Bécsben című vígjáték is konfliktusos dráma, csakhogy a konfliktus itt nem a valós társadalmi erők egymás elleni küzdelmére épül. Ennek a drámának az a konfliktusa, hogy Steinmiller nem akarja Sándorhoz adni a lányát, mert ifjúkori barátja fiának ígérte. (Aki ter­mészetesen azonos Sándorral, és ezt a közönség is tudja.) Ebből csak olyan félreértés-sorozat következhet, amely kikerüli a történelmileg reá­lis ellentmondást. Azt, hogy egy Pváros a valóságban azért tagadja meg lánya kezét a munkástól, mert nem helvesli a rangon aluli házasságot. Sándor ugyan odamondogat gazdájának, mintha ő is éppúgy nélkülözné 339

Next

/
Oldalképek
Tartalom