Esztergom Évlapjai 1983

Pifkó Péter—ZacharAnna: Magyar színészet az esztergomi színpadokon (1816—1849)

„Szó sincs róla, hogy mi itt megtelepedjünk, hiszen az itt sanyargó német társulat is ma bevétel hiánya miatt nem tartá meg kihirdetett előadását/' (41) Ezért nem is tartottak előadásokat Esztergomban. Meggyőződésünk, hogy Szabó igazgató hibásan következtetett a német színészek balsikereiből arra, hogy a város nem pártolja a színészeket. Valószínű, hogy ott, ahol a 30-as évektől rendeletek szabályozták a magyar nyelv ápolását, egy olyan magyar társulatnak, amely az országgyűlésre tartott, s vendégként soraiban tudhatta a nevezetes Barthánét is, sikerült volna felkeltenie a polgárok érdeklődését. Egy, a Balassa Múzeum tulajdonában lévő 1844-es színlap Török Béni társulatának esztergomi előadását hirdeti a Magyar Király vendégfogadóban. A társaság büszkén írta színlapjára, hogy a bemutatásra kerülő Házasság dobszónál „Először adatott Párisban a des Varietés színházban 1843-ban". Ezzel bizonyítani kívánták, hogy gyorsan reagálnak az újdonságokra. Török Béni, az igazgató nem tartozott a vidék legjobbjai közé. Szuper Károly naplóján kívül nevével más visszaemlékezésben nem találkoztunk. Vonzó egyéniség lehetett, hiszen a szép Munkácsyné — férjét elhagyva — őt választotta élettársul, s ezidőben is vele járta a vidéket. (Férje halála, 1846 után házasságot kötöttek.) Társulatának tagja volt a neves színifestő Gönczy Soma, a pályakezdés éveit töltő népszínműénekes Németi György s Benkő Kálmán a Nemzeti Színház későbbi színésze és könyvtárosa. (42) A társaság további esztergomi műsora nem ismeretes. 2845-ben Nyitráról érkezett Chiabai Pál társasága Esztergomba. Színlapjuk nem ismeretes, de Országh János súgó zsebkönyvéből sok információt nyerhetünk a társaságról. (43) Chiabait Csabai és Kubai néven is csak igazgatóként — jegyez a színháztörténet. Felesége, Szakáll Klára elismert énekesnő, színésznő, aki Miskolczy Lilla néven jeleskedett 1838-ig a Nemzeti Színházban. Énekét és szavalatát a Honművész Laborfalvi Rózáéhoz hasonlította. Nevezetes tagja a társaságnak Szuper Károly, a későbbi színigazgató, aki jellegzetes alakja a magyar színivilágnak. „Halasi kun gyerek volt Szuper, mokány, szúrós szemű, gömbölyű képű, izgékony-mozgékony, mindig mérges, de azért mindig vidám, nagyokat sikkantó, hamar összevesző, de még hamarabb kibékülő, egyszóval abból a régi provinciális fajtából való, amely nehézségeket nem ismert, tekintélyeket fumigált, örökké panaszkodott, de ha sajnálták, büszkén a mellére ütött, mondván: — Sajnálja az úr az öregapját, én nemes kun gyerek vagyok." (44) Szuper Károly naplója a kor színészetének, ha nem is mindig megbízható, de értékes forrása. A népszínművekben láthatta Esztergom közönsége a jóhangú énekest: Ardai Jánost és nejét, Hervei Idát, aki gyakran vendégszerepelt a Nemzeti Színházban, s Gyulai Páltól is kedvező kritikát kapott. Ismét tapsolhattak Szerbényi Jánosnak, Szathmáry Dánielnek, s szülővárosában szerepelt Boháry András is. 308 i