Esztergom Évlapjai 1983
Dr. Bárdos István: Gazdaság-, társadalom- és közművelődés politika Esztergomban (1920—1930)195
Az állam és az egyház általános politikájából, a nagy mértékben lemaradt urbanizálódásból, iparosodásból és a mindehhez konzervatív keresztény erkölcsi alapon kapcsolódó társadalomszemléletből következett, hogy a város fejlődése nagyon ellentmondásos volt. A romantikus antikapitalizmus, amely — félve az ipari munkásság kialakulásától — elhanyagolta az ipar és a mezőgazdaság intenzív fejlesztését, megakadályozta a Doroggal való egybeépülést és (a 20-as évek legelején felvetődő) közigazgatási egyesítést is, továbbá a trianoni békeszerződés nyomán elveszett termőterületek : ezek voltak a főokok, amelyek miatt a város nem rendelkekezett olyan alappal, hogy egyrészt a városfejlesztés gazdasági hátterét fölépíthesse, másrészt, hogy — a parasztságnál szervezettebb, nagyobb műveltségigénnyel rendelkező munkásság révén — a társadalmi fejlődést biztosítani tudja. A város teljes mértékben ki volt szolgáltatva az ország életében lejátszódó gazdasági folyamatoknak, tekintve, hogy lakói őstermelők, vagy állami, egyházi alkalmazottak voltak. Ebben a helyzetben, gazdasági alapok nélkül fogalmazódott meg a nagy és csak hosszú távon megtérülő infrastruktúrális beruházások terve, amelynek csúcsán az iskolai és idegen forgalmi város óhajtott rangja állott. Ennek a tervnek a végrehajtása elsősorban az egyházi és a központi állami szervektől kapott támogatást, de magával tudta ragadni a helyi ef-őket is, hiszen egyszerre apellált a bőven buzgó lokálpatriotizmusra és az irredenta érzelmekre. Végülis ennek a tervnek a megvalósulása biztosíthatta Esztergomnak azokat a külső megjelenésükben is reprezentatív épületeket, amelyek a kor viszonyai között elvárhatók voltak a katolikus egyház székvárosától. A valós és vélt gazdasági lehetőségek közötti távolság azonban nem a harmónia kialakulását, hanem az ellentmondások kiéleződését hozta magával, aminek következtében a világgazdasági válsággal tetézett s igen elmérgesedett helyzet 1931-ben kikényszerítette a polgármester Ar.tony Béla lemondását is. Ha a nagyobb egészből csak a művelődéspolitikát szolgáló fejlesztések, beruházások sorát ragadjuk ki, akkor azt kell mondanunk, hogy a jelentős erőfeszítéssel végrehajtott építkezések (a felépült két népiskola, az erdészeti szakiskola időleges letelepítése, a Tanítóképző intézet új épülete, a zárda iskola-komplexumának bővítése) hosszú távon biztosították a lakosság differenciált képzését; sőt, ezen felül megteremtették a város számára a kulturális életben vállalni kívánt központi szerepkör alapjait is. A kultúrfölény, a neonacionalista ideológia megteremtését és realizálását célozva — mind a társadalmi, mind a tárgyi feltételek vonatkozásában — erőteljes támogatást biztosítottak az iskolánkívüli népművelés számára. Az állami és a központi erőforrások mozgósítása azonban ezen a területen ellentmondásosabb volt az oktatásban tapasztaltaknál, tekintve, hogy e feladatok megoldásában nagyobb lehetőséget kapott a helyi kezdeményezés: részben a hiányzó anyagiak pótlása, részben a társadalmi aktivitás fokozása érdekében komoly szerep jutott a különféle társaságoknak és egyesületeknek. A demokratizmus jelszavával megindult szellemi pezsgés azonban hamar ellentétbe került a várost alapvetően jellemző konzer249
