Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bárdos István: Gazdaság-, társadalom- és közművelődés politika Esztergomban (1920—1930)195

mint például a Hejehuja Báró, Pillangó főhadnagy, Falu rossza, Meghalt az anyósom. Az előadásokat jobb híján a sebtében e célra alkalmassá tett Kultúr Mozgóban tartották. Az egymást követő előadások egy hónap után erősen kifáraszthatták a közönséget, így csak olyan drasztikus intézkedéssel lehetett színházbajarásra bírni, mint a mozik játszási engedélyének ideiglenes felfüggesztése. Heltai Hugó társulatának távozását követően a budapesti „Fehér Színpad" érkezett Esztergomba. Az előadások fővédnöke maga Csernoch János hercegprímás volt. A látogatottság biztosítása érdekében még külön szervezőbizottságot is létre hoztak. Végül három előadást tartottak a városban olyan művészek közreműködésével, mint Blaha Lujza, Márkus Emília és Jászai Mari. Műsoraikkal — ahogy írtak: „Lehetővé akarják tenni, hogy tisztességes polgári családokból álló nagyközönségünk olyan művészetet találhasson, mely a legkényesebb ízlést is kielégíti, nemcsak művészileg, hanem erkölcsileg is." (80) Az év őszén még egy színtársulat kereste fel a várost. Ennek műsora lényegében azonos volt a Kultúr Színházéval. Ezt követően Alapi Nándor székesfehérvári társulata szórakoztatta a nagyérdeműt. Alapiék két évadon keresztül valóban jó elképzelésekkel és jó darabokkal jelentkeztek. Előadták Az ember tragédiáját, játszottak Ibsent, Shakespearet, Gorkijt. Az esztergomi közönség azonban őket is megbuktatta. Az egyik nyilatkozó, a Bajadér című operettet dicsérve kénytelen volt azt is megállapítani, hogy hiába: ,, . . . a lendületes operett jobban vonzza a fáradt, felvidulni kívánó közönséget, mint a Nórák, amelyek gondolatmunkát követelnek és kellemetlen önszemlélődésre adnak alkalmat." (81) Az előadások látogatottsága évről évre csökkent. A társulatok rendre a kitűzött idő előtt hagyták el a várost. A sajtó színházzal kapcsolatos írásainak hangnemében ezzel párhuzamosan érdekes változás következett be. A kudarcokat követő önostorozás helyébe a támadás került, s pontokba szedve fogalmazták meg elvárásaikat a repertoárral és az egyes előadásokkal kapcsolatban: „...a színház ne legyen a tömegszenvedélyek felkorbácsoló ja . . . szórakozni akarunk, de okulni is, a színháznak a szép kultuszának kellene lennie, ahol minden szó megbírja a kritikát. . . s ha nem így van, ez egyik okozója a művelt közönség távolmaradásának . .." (82) Ezek után már könnyű volt mentséget találni az üres széksorokra. A hivatásos színházak vendégszereplése során tehát felemás helyzet alakult ki. Ennek legfőbb okát abban találjuk, hogy a műkedvelők és hivatásosak műsorpolitikája majdnem teljesen azonos volt. Alapi Nándor társulatának kivételével a városban szinte egyidejűleg játszották ugyanazokat a darabokat a helyi műkedvelők és a vándorszínházak. Mivel e probléma országos volt, s mélyén a színházi élet irányításának bizonytalansága rejlett; megoldása túlhaladta a város erejét. Képzőművészet A város képzőművészete, hagyományait tekintve, a nagy egyházi építkezésekkel fonódott össze. A festészet, a szobrászat és az építészet fejlődése 237