Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bárdos István: Gazdaság-, társadalom- és közművelődés politika Esztergomban (1920—1930)195

relmének adott kifejezést az egyesületi életet és intenzív működést erősen megbénító rendőrhatósági intézkedések miatt, amelyek az egyesületi vezetőségek minden ambícióját letörik, s erős visszahatásuk a jövőben már érezhető lesz éppen azon egyesületeknél, ahol a legnagyobb lelkesedésre és munkára volna szükség a társadalmi élet helyes irányítá-, sa szempontjából." (71) Az olvasókörökben folyó tevékenységet áttekintve, megállapíthatjuk, hogy egyikben sem történt sok a parasztság és a proletárok általános és szakmai műveltségének fejlesztése érdekében. Különösen igaz ez a mezőgazdasági ismeretek és gyakorlat megváltoztatását célzó törekvések esetében. Figyelemre méltó e vonatkozásban SZÍVÓS Waldvogel József 1930-ban elhangzott néhány mondata: „...rosszul gazdálkodnak az őstermelők is, és nem tudják a város élelmiszerszükségletét kielégíteni, mert nem haladnak a korral... az olvasókörökben inkább szakkönyveket forgassanak és a kollektív gazdálkodást tanulmányozzák ahelyett, hogy színdarabokat adnak elő." (72) A kultúrfölény jelszavával meghirdetett iskolánkívüli népművelés láthatóan fél eredményt produkált. Meglehetősen hatékonyan terjesztette ugyan a harcias soviniszta irredenta eszméket, de messze lemaradt minden törekvése azoktól a valós követelményektől, amelyek nyomán az ország helyzete ténylegesen jobbra fordulhatott volna. így az egész évtizedre kiterjedően igaznak érezzük azokat a gondolatokat, amelyeket még 1920 májusában a következőképpen fogalmazott meg az egyik helyi lap cikkírója: „ . . . Visszaemlékszünk azokra a munkásokra, akik amint letették a kalapácsot, fáradtan, izzadtan a szakszervezetekbe jártak, ahol a késő esti órákban még előadásokat hallgattak, vitáztak, tanácskoztak fáradhatatlanul. Fanatizmus hozta egybe ezeket az embereket, saját osztályuk hatalmi vágya, a naponta százszor fülükbe duruzsoll, a jobb jövő reménysége. És ha rossz szellem tartotta is egybe őket, ha lelkiismeretlen munkásvezérek útján hazájuk romlásának lettek is eszközei, mégis: amit tettek, összetartás. munka és tanulás volt! Olyasmi volt, ami a mai egyesületekben nincs meg és éppen ezért ezekben az egyesületekben nincs is virágzó élet." (73) V. A művészeti és tudományos élet A Tanácsköztársaság leverését követően, a társadalmi élet új szervezeti kereteinek kialakítása során kiemelt figyelmet kapott a város művészeti közélete. A két helyi lap már 1920 első hónapjaiban fejlécére tűzte a „keresztény" jelzőt és meghatározta az új helyzetnek megfelelő új célokat: „Az a programunk, hogy ne csak a templomban, vagy az anyakönyvben legyünk keresztények, hanem minden körülmények között. A városhá233