Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bárdos István: Gazdaság-, társadalom- és közművelődés politika Esztergomban (1920—1930)195

Az Esztergomban működő különféle egyesületek nagy része az 1800-as évek utolsó két évtizedében alakult. A legfontosabbak létrehozásában maga Prohászka Ottokár és Csernoch János, a későbbi hercegprímás is közreműködött. Ezek közé tartoztak az akkor még önálló települést alkotó (később városrésszé váló) területek olvasókörei: a Szentgyörgymezői, a Szenttamás-Vízivárosi és a Belvárosi Katholikus Olvasókör, valamint az egyéb katolikus és polgári körök. Valamennyinek közös vonása volt, hogy — irányításában sajátos kettősséget érvényesítve — egyházi és világi elnököt választott. Az olvasókörök egyházi elnöke általában az adott városrész plébánosa, a katolikus köröké pedig a városban élő főpapok egyike volt. Ezt a gyakorlatot a későbbiekben már szinte szabályként követték. Bizonyára hasonló volt a helyzet — bár erre mégoly alapos kutatással sem találtam dokumentumot — a reformátusok és az izraeliták egyesületeiben is. A Tanácsköztársaság leverése után szinte azonnal megindult az említett közösségek újjászerveződése a hagyományos alapokon és formákban. így megkezdték munkájukat a felekezeti egyesületek, éppen úgy, mint a katolikus alapon álló Munkásnő Egyesület, a Tisztviselőnők Önképző Köre valamint a Kereskedő Ifjak Önképző Egyesülete. E tradicionális csoportosulások sorakozójába — és a város közéletébe — meglehetősen nagy erővel robbantak be a jobboldali restauráció harcias és erőszakos szervezetei: a MOVE, az ÉME és a többiek. A társadalmi és politikai élet irányítói már a terror első hónapjaiban megfogalmaztak az egyesületek feladatait. Például így: „A tömegkultúrának legjobb iskolái, ... az egyénben szunnyadó tehetségek felfedezésével és érvényesülésre segítésével a kultúrának hatóerőivé válnak . . . Társadalmi életünk orvoslása, szellemi életünk irányítása részben egyesületeink feladata.'" (56) Máshol azt írták: „A magyar ember küzdőterei az egyesületek, a keresztény szervezetek, a politika és a gazdasági élet, a sajtó és a közélet gócpontjai..." (57) A tradíciókat oly nagyrabecsülő város társadalmi életében igen gyorsan kiéleződött az ellentét a régi és az új csoportosulások között. Ez már csak azért is elkerülhetetlen volt, mivel a nem egészen 18 000 lelket számláló Esztergomban ezidőtajt mintegy negyven különböző célú egyesület működött. Nem csoda hát, hogy a következőket olvashatjuk e kérdésről: „Magyarországot, különösen ha a városok társadalmi életét tekintjük, bátran az egyesületek országának lehetett volna nevezni. . . Mindenki kárhoztatta a sok egyesületet, és mindenki alakított egy újabbat, mely azután egyaarabig prosperált, majd ellankadt, s utoljára már csak a tagsági díja maradt meg. ... A politikai egyesületek gombamódra növekedtek, céljuk egy és ugyanaz, legalábbis a végcélt tekintve ... ez a sok politikai egyesület célra nem vezet. .. egymást gyengíti, sőt már most keresztezi egyik a másikának útját. Az egyik titkosabb, a másik hangosabb, de ha az eredményeket vizsgáljuk, a jelvények kívül alig takarnak mást. . . MOVE, Ébredő Magyarok, Területvédő Liga, Magyar Irredenta egyesüljön eggyé." (58) Egymás után fogalmazódtak meg a célkitűzések irreális voltára utaló vé221