Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bárdos István: Gazdaság-, társadalom- és közművelődés politika Esztergomban (1920—1930)195

Az idegen, aki itt megfordul és a Bazilikáról végigtekint a trianoni határon. minden külön figyelmeztetés nélkül magától is kell érezze azt az igazságtalanságot, mely ezzel a néppel történt és amikor ódon utcáit járja, meg kell, hogy lássa a nemzet régi nagy kultúráját és kell, hogy érezze a parancsoló szükséget, hogy ez így nem maradhat. így szolgálja a külföldiek látogatása a nemzeti feltámadást. . . " (5) A célok valóraváltása gyors és nagy munkát igényelt a városfejlesztés területén. A felvett kölcsönökből 1926-ban — Szekszárddal egyidőben — vízvezetéket fektettek, bővítették és felújították a Fürdő Szállót és a Vízivárosi zárdát, versenyuszodát és két korszerű népiskolát építettek, csatornáztak, utakat köveztek. Űj épületet kapott a Katolikus Legényegylet, az Esztergomi Hajós Egylet, valamint az Érseki Tanítóképző Intézet. Minden erőfeszítés kevésnek bizonyult azonban ahhoz, hogy a valóban gyorsan növekvő idegenforgalom igényeit — mely a húszas évek végére az évi 25—30 000 főt is elérte — kielégítsék. A termelőerőket nem fejlesztő, csak az infrastruktúrát korszerűsítő beruházási politika azonban látványos eredményeivel sem takarhatta el sokáig saját gyengeségét: hamarosan a gazdasági csőd körvonalai is előtűntek. A város polgársága 1929-ben már csaknem 100 %-os pótadót volt kénytelen elviselni a jövőbeni csökkenés minden reménye nélkül. II. Politikai orientáció, választási küzdelmek A gazdasági élet és a városfejlesztés főbb célkitűzéseinek felvázolása során itt-ott már felvillantottuk a politikai döntéseket meghozó csoportok körvonalait is. Belső harcaik, s az országos mozgásokhoz kapcsolódó törekvéseik elemzőbb áttekintése nélkül azonban nem találhatjuk meg az ideológia, a művelődés mozgatórugóit sem. Ehhez először is vissza kell tekintenünk azokra a napokra, amikor a Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsának lemondását követően Peidl Gyula, a volt MSZDP jobb szárnyához tartozó politikus megalakította hat napig élő s a további gyors jobbratolódást megakadályozni képtelen kormányát. E kormányt a békekonferencia és a magyar katolikus egyház nem ismerte el. sőt aktívan közreműködött megdöntésében is. Nem feledhetjük, hogy ezekben az években az egyház papjai révén közvetlen és aktív politikai tevékenységet fejtett ki a keresztény szocialista pártokban. Ez a fajta aktivitás Európában a katolikusok lakta agrár és agráripari országokban bontakozott ki még a század elején, XIII. Leó és XV. Benedek pápa szándékai szerint. A forradalmak leverését követően a magyarországi keresztény-szocializmus offenzívába ment át, és fokozatosan az ellenforradalom élvonalába került. Ily módon természetesnek tarthatjuk, hogy Csernoch János hercegprímás közvetlenül is támogatta azt a magát „Fehér Háznak" nevező keresztény csoportot, mely augusztus 6-án lemondatta Peidl kormányát. Ezután József főherceg, Magyarország főkormányzója Friedrich Istvánt nevezte ki miniszterelnöknek. Augusztus 9-én Prohászka Ottokár, 10-én pedig Csernoch János audenciára sietett József főherceghez. „Tanáesko198