Esztergom Évlapjai 1983

Kun János—Vukov Konstantin: Esztergom, Szent Tamás-hegy

megváltoztak. Hogy az épület-állomány, kivált a vályogfalú házak rohamos tönkremenetele éppen ebből a pozitív változásból következett, — annak egyszerű magyarázatát a terület csatornázatlansága adja. Amíg egy egész család szinte eev lavór vízben mosdott meg, addig nem sok szennyvíz jutott akár a pöcegödörbe, akár az utcára. Az úttest középső folyókáján e kevés szappanos lé lecsordogált. Ma viszont senki sem tilthatja vagy tagadhatja meg valamiféle fürdőszoba (esetleg a konyhasarokban egy szükség-fürdőszoba) létesítését, mert jogos és össztársadalmilag elismert igény. Az automata mosógépek „diadalmenete" szintén nem kerüli el a hegyet: nyomában néha egy-egy utcán hirtelen Niagara-szerű áradat indul meg ... A vízfogyasztás sokszorosára nőtt; így a csatornázatlanság miatt a talaj vízterhelése is. A vályogfalak pedig az agyagrétegeken át lefelé nem szivárgó vagy pangó talajnedvességet felszívják, és a roskadás bekövetkezik. A Szenttamási vízvezetéket 1926-ban építették ki. Ügy tűnik azonban, hogy ekkor jóformán csak udvari vízvételi helyeket létesített a lakosság. Az 1970-es évek végén a lakások 22,5 %-ának még mindig csak udvari csapja van. Hogy a csatorna még az utóbbi évtizedben sem épült ki: — erre a hegy jóidéig bizonytalan sorsa adja meg a választ, amelyet az I. fejezetben, a rendezési tervek tükrében vizsgáltunk. Valóban, a szennyvíz utcai elvezetése a legszembetűnőbb orvosolni való baj. Nemcsak talajtani vagy az egyértelmű higiéniai szempontokból probléma ez, hanem a közlekedésnek szintén komoly akadálya, legalábbis tartós hideg esetén. Ilyenkor az utcára kivezetett szennyvizek egymásra fagynak, hizlalják a jeges felületet. A 10 % fölötti meredekségű utcá.kon gépjárművel télen lehetetlen felhajtani, ez veszélyhelyzetben tragédiához is vezethet (mentők, tűzoltók!.. .); de a háztartási hulladék elszállításának kimaradása sem kellemes következmény. A Zója utcában 1981/82 elég kemény telén 60 cm-es jégvastagságot lehetett mérni az úttesten. A lakosok a jeget igyekeztek hamuval szórni, hogy legalább gyalog hazamehessenek. Űjabb jégrétegre újabb hamu került, ab^ból, amit amúgy sem tudott a Városgazdálkodási Vállalat elszállítani. Ha elképzeljük a sarat, ami olvadás után borította az utcákat, — már el is jutottunk az útburkolat problémájának elemzéséhez. Az 1926. évi vízvezeték-kiépítés után az utcákat a hagyományos görgetegkő-burkolattal látták el. A kövek úgy voltak összeválogatva, forgatva, hogy a járófelület viszonylag sima lett. Az útburkolatokat középső vízelvezető vápával alakították ki. A szűk és csekély forgalmú utcákon külön járda nem épült. Az épületek lábazatához lényegében füves sáv simult, amelyen az összegyűlt csapadékvíz könnyedén a burkolt felület felé futott le (6. kép). Érdekes, hogy ia Bottyán-ház udvarán folytatott leletmentő ásatások során a Szent Tamás-hegyihez hasonló burkolatú középkori utca bukkant elő. Mi is volt az efféle burkolat, kövezet előnye? A kövek egyenetlenségei kapaszkodóul szolgáltak a járműveknek, ugyanakkor — s ez a vegyes használatú utcákon „életbevágóan" fontos — nem engedték, hogy gyorsan hajtsanak. A középvápgás megoldás pedig bizto157