Esztergom Évlapjai 1983

Nagyfalusi Tibor: „Őrök megújulás..." Beszélgetések Kollányi Ágostonnal — életútjáról, s a belé torkolló esztergomi ösvényekről

sába . . . Ahogy később, a háború után is nagyon sokan ugyanígy jutottak el a körébe . . . Ma is, amikor Esztergomba megyek, elsősorban őhozzá kopogtatok be . . . Szóval biztos, hogy nem úgy mentem oda: na, most csináltatok magamról egy fényképet. .. Szinte meg vagyok róla győződve, hogy ő látott bennem fotótémát, afféle kísérleti modellt, ő kezdeményezte a felvételt, nem pedig én. — Képzőművészet. . . fotó ... És a mozgó-kép összetett művészetei: színház és film mennyire érdekeltek? — Ami a pályám alakulását illeti: a film ekkor még (az egyetemi évek alatt és egy darabig utána sem) nem volt sehol. — Az esztergomi gimnáziumi éveid a némafilm nagy korszakára estek; egyetemi tanulmányaid alatt a hangosfilm forradalmasította ezt a művészetet és szakmát. Te mint ifjú kortárs, aki e modern jelenségnek mind esztétikai, mind pedig fizikai-műszaki oldala felé nyitott lehettél: mit láttál meg mindebből? Izgatott, mint érdekes, modern lehetőség? Vagy csak szórakoztatott mint az átlag-nézőt? Egyáltalán: mennyire voltál Esztergomban vagy Pesten „nézőközönség"? — Átlagos néző voltam, amennyiben egyelőre csak szórakoztatott a vásznon pergő látványosság. Átlag feletti — a moziba járás mennyiségét tekintve . . . Pontosabban szólva, gimnazistaként ugyan el-ellátogattam az esztergomi Kultúr-mozgóba is, de erre se lett volna tulajdonképpen szükség, mert a film — hogy úgy mondjam — „házhoz jött". Az iskola díszterme egyúttal vetitőhelyiségként is funkcionált, legalább olyan technikai színvonalú berendezéssel, mint amilyen egy városi mozié volt. Itt — talán valamiféle „iskola-film" akció keretében — ha jól emlékszem, minden vasárnap délután szervezett filmvetítés volt a diákok számára. Életkorunknak megfelelő válogatásban kaptuk az akkori filmtermést; — bár különösebben szigorú rostálásra nem volt szükség: azidőtájt nemigen kellett félni, hogy bármelyik filmben olyasvalamit mutogatnak, ami a tizenévesekre károsan hatna . . . Főképp vígjátékokra emlékszem : Chaplintől Harold Lloydig sok híres filmkomikuson derültünk . . . A Lőrinc-utca sarkán lévő moziból pedig, ahol később a Korona-kávéház volt, emlékezetes élményem, hogy ott láttam a Nibelungokat. Ezek mind némafilmek voltak . . . 1931-ben, az érettségim évében — s ez megint jó példa gimnáziumunk tananyagon kívüli kor-követő szellemére — osztálykirándulással mentünk fel Pestre, hogy megnézzük a hangosfilm első nagy hazai mozi-sikerét. Ez egy osztrák filmoperett volt, a Zwei Herzen, amit már több hónapja játszottak Pesten, amikor mi láttuk. — És a színház? — Színházi előadásokra is jónéhányszor fel-felutazgattunk, az osztálylyal is, meg egyénileg is . . . Az egyik nővérem férje a Király Színházban volt ügyelő; fiuk, Dévényi Laci pedig sokat foglalkoztatott gyerekszínész, például ő játszotta a Légy jó mindhalálig Székely István féle megfilmesítésének Nyilas Misijét. — Várj csak, róla is van egy esztergomi híradásom. Azért jegyeztem fel, mert amikor „készültem belőled", hallottam, hogy rokonok 133