Esztergom Évlapjai 1983

Nagyfalusi Tibor: „Műhelyből — emlékhely". Babits és esztergomi házának válságos évei, 1933—1901.

A ház tornácán egy magas, szikár, hegyes bajúszú úr fogadott. Nyársegyenességű, szigorú tartása volt, de szemében valami góbés huncutság. (Nem emlékszem, sor került-e akkor bemutatkozásra, vagy neve — Nemesszegi Gyula — már utólag szerzett ismeretem; de, hogy ismerősei Ábelnek hívták, ezt biztosan csak jóval később tudtam meg.) Nyakában bőrszíjon egy komoly tábori látcső lógott, amit szívélyesen (és ingyenesen! hiszen még csak 1961-et írtunk . . .) felkínált, hogy nézzek vele körül az augusztus végi verőfényben fürdő panorámán. Persze, hogy megtettem; s ha befejezésül nagyon „jelképes" akarok lenni, azt kell mondanom: — ezt a távcsövet (bár néhány perc múlva viszszaadtam tulajdonosának, aki pár éve már nincs is az élő esztergomiak sorában) máig a szemem előtt tartom. Ez hozta közel hozzám — és végleg — a várost is, Babitsot is. Babits Esztergomát — és Esztergom Babitsát. Babits helyi történetét is, de elsősorban azt, ami ennek értelme, mert életet ad: idő- és térbeli határok fölött megszólaló műveit. Az előhegyi ház költészete — és drámája ..Friss nevetés árad az arcán: — Esztergom jót tesz. Szabadban vagyok egész nap, egy széles verandán dolgozom. Szeretem ezt a várost. . . magyar Firenze. Legalábbis megvannak a feltételei, hogy azzá legyen. Mély kapcsolatot érzek finom művészi levegőjével, tradíciójával..." (Diószeghy Miklós interjúja — 1926. — 3.) Nemesszegi Gyula (mint hamarosan megtudtam), a Babits-villa szomszédságában volt telek- és háztulajdonos, már az író életében is. Ám arra, hogy 1961-ben ő lett az emlékház első gondnoka: — másként is érdemeket szerzett. Legalábbis erre lehet következtetni egy apróhirdetéséből, amely persze csak jóval később, a legutóbbi években — már határozott célú „búvárkodásomnak" köszönhetően — bukkant elém az Esztergom Vármegye című helyi lapban: „Nemesszegi Gyula járásbírósági tisztviselő felhívja azt az egyént, aki Babits Mihály kedvenc kutyája elpusztításának a körülményeiről tud, nála jelentkezzék." A megjelenés kelte 1941. december 11. — így az intézményes emlékhely 13