Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bodri Ferenc: Események, kapcsolatok Babits esztergomi életéből (1926—1941)

ihletett lelkük gyönyörű kivirágzásai, költemények, regények, elbeszélések, essan-ék alakjában igen sokszor kopogtattak már a mi irodalomkedvelő lelkünk ajtaján és a tovatűnő pillanatok száguldását megállította egy időre az a fennséges műélvezet, amit egy-egy alkotásuk nyomán átélhettünk . . ." Elképzelem, mekkorát derülhettek a városba érkező írók, mielőtt még bemutatták volna „az ajándékot, ihletett lelkük fennséges szárnyalásában . . .", a helyi újságcikk olvasása közben, Babits tornácán talán. Az Esztergom és Vidéké ben Pilcz László mesterkélt patetizmusára, müvirágillatú leleménycsokraira ismerhetünk, a „keresztény politikai és társadalmi lap" június 23-mal jelzett — de már szombat reggel (tehát 22-én) — megjelent számában ő írja az utolsó híradást, a június 27-re, csütörtökre datált számban pedig majd a beszámolót. E tájban a Sobieski emlékünnep, Gömbös Gyula miniszterelnök és Serédi Jusztinián levélváltása („az Árpádok várhegyi kastélyának restaurálására ígért 300 000 pengő"), a városházi toronyóra ügye (és mások) szerepelnek a lap fontosabb kulturális hírei között. A helyi lapok beszámolói mellett még Szalai Imre emlékezéskönyvéből (Id. utóbb) rekonstruálható az esemény. E szerint az előadók és hívek kara már délelőtt megérkezett. Babitsnál tett tisztelgő látogatással (aláírásfal!), a város nevezetességeinek megtekintésével töltötték a napot: Kárpáti Aurél és bizonnyal Einczinger kalauzolt. Az est két elnöki megnyitója — úgy tűnik — bizonyos fokig polemizált. Lepold Antal Balassa emlékéről, a múlt őrzésének és az irodalom nemzeti voltának fontosságáról beszélt. Két szellemvilág találkozójának, baráti kézfogásának minősítette a vándorgyűlés létrejöttét; de még a hírlapi beszámolóból is kitűnik: elmondta aggályait egy „bábeli nyelvzavar keletkezésének" lehetősége felől. Szent István intelmeinek említése — ebben a „nyugati szellem átvételének fontossága" — bizonnyal gesztus az ünnepi est fővárosi résztvevői felé. Kárpáti Aurél az „új konzervativizmus" említése mellett a „szellem és a lélek felségjogairól", a szellemi „elfogulatlanságról", az irodalom korszerűségéről és magyarságáról egyaránt beszélt, továbbá Kazinczy és Széchenyi példájáról, a nemzeti kultúrák gazdagodásáról a kölcsönhatások során. A „magyarság" mellett „európaiságról" tehát, udvariasan bár, de a Lepold által felvetett eszmények ellenében is. A személyes felolvasások közben a kitűnő és ismert szavalóművésznő, Andersen Felicia (*1903) versválogatása aligha hagyott kétséget a Vajda János Társaság eszményei és szándéka felől: a két „társasági névadó" egy-egy verse után két Ady vers következett. Ez talán a „harmadik ünnepi kísérlet" Ady „esztergomi honfoglalása" körül. Minthogy a helybéli tudatokban Réthey Prikkel Marián óvatos gesztusa (1910 február 13.) vagy Féja Géza tűzcsóvás hitvallása (1927. január 17.) egyként ellenállásba ütközött, hasonlóképp a bencés főgimnázium dísztermében tartott mindkét előadás Ady-szavalatai, — a költő tehát „hivatalosan" Kárpáti bevezetőjével és Andersen Felicia tolmácsolásában kapott először itt elismerő fogadtatást. Szabó Lőrinc, Török Sophie, Laczkó Géza, Babits és Kosztolányi felol91