Esztergom Évlapjai 1981

Hegedűs Rajmund: Az esztergomi URÁNIA. 1823—1833.

Kováts Pál nyelve szép, egyszerű és könnyen érthető, a szólások, közmondások használata gazdaggá, szemléletessé teszi stílusát. Szinte kínálja az olvasónak a nyelv szépségét, a kifejezési mód gazdagságát, képszerűségét: ..Asszonyi kívánság magától elmúlik, mint persenés a bőrön. A lány, ha maga van, olyan mint a mókus — mindig valamin rágódik. Az asszonyi szemek, ha elkezdenek esőzni, ki nem apadnak, mint hóolvadáskor az árok. Az asszonyi könnyek csalnak, mint tavaszi felhők. Fejthetetlen a leányszív, mint a rejtett szó. Kikopom a beszédből, mint rossz malom nyáron a vízéből. Ez nekem zsidó biblia". (Uránia, 1831.) A zsebkönyv egyik legsikerültebb darabja Kováts Pál A klavirmester c. vígjátéka (Uránia, 1828.). Helyzetkomikuma nem erőltetett, mert a helyzetek, amelyekből a komikum fakad, a magyar társadalmi valóságban gyökereznek. Alakjai is életszerűek, a magyar társadalomra jellemző figurák. Kováts Pál témaválasztása azt bizonyítja, hogy a vidéki, kúriákban is megjelenik már a zongoratanár, terjed a zenei műveltség. A kottamellékletek arra utalnak, hogy az Uránia e darabbal a magyar színjátszást kívánta segíteni. A zsebkönyvben közölt lírai versek általában nem haladják meg a kor almanachlírájának színvonalát. E tekintélyes mennyiségű versanyag azonban poetikailag korántsem szegényes: — benne a klasszikus költészet változatos műfajai mellett a modernebb formák is megtalálhatók, sőt bizonyos formai kísérletekkel is találkozhatunk. Elvétve fordítások is szerepelnek. A kor eszméi csak néhány versben találnak visszhangra, közéjük tartozik Ponori Thewrewk József A magyarhoz c. költeménye: . . . tudomány és anyanyelv nélkül sikertelen az utad, Bölcselkedni tanulj, ó Magyarom! magyarul. Légy okos, és ne kínozd idegennel híjában az elménk. Írj s olvass magyarul s latinista maradni se kívánj. . . Nemzeti mív szépít, s szül honi csinosodást. (Uránia, 1833.) Karats Teréz gondolatai szintén ide kívánkoznak. Egyik versében a'cselekvő hazafiságot fogalmazta meg. Fő célunk az legyen, hogy használjunk az embereknek, segítsük formálni a jelent: Tsak itt lehet Mennyet lelni, s tettünk csak itt lelkesül. Az az igazi boldogság, ha azt mondhatjuk életünk végén: Jól használtam a Létet. (Gondolatok a varróasztalnál. — Uránia, 1831.) A zsebkönyv almanachköltészete nem jut túl a szentimentális, melankolikus és reménytelen szerelem ábrázolásán. Kelemen Jánosnak A tűnő Ninonhoz c. szonettje nyelvileg is jól példázza a mesterkélt érzelmeket: Szív-orv! ha majd te kínzottad valóm' Sír-porral elfedéndi egy halom: Lelkem tám csókolhat, mint az est-lebel. (Uránia, 1830.) 1926-