Esztergom Évlapjai 1981

Kun János: Esztergom városépítészeti problémái. A város-rekonstrukció időszerűsége

hegy hátterét idegen beépítésű lakótelep rontaná el. Hogy ez milyen zavaró hatást jelentene: sejteni engedi a Városgazdálkodási Vállalat Dózsa György téri aránytalan és léptéktelen irodaépülete is. Ennek a területnek a jellegét szerkezetében, háttérszerepében, a markáns együttesek szolgálatában kell megvédenünk. Lényeges tehát, hogy sem a településszerkezet, sem a beépítés ne módosuljon túlságosán. A durva léptékváltás, az intenzív lakótelepi beépítés itt jóvátehetetlen kárt okozna! Következésképp e területre is mielőbb rekonstrukciós tervet kell készíteni, s addig is biztosítani a „megóvó fejlesztést", szabályozási előírások útján. A város egyéb területeire, a belterület határain, illetve a beépítésre távlatban javasolt területek kontúrján belül a „kötetlen fejlesztés" indokolt. Toronyház, 5 szintnél magasabb épület vagy túlzott tömegű sávház ide sem építhető. De nem építhető semmilyen olyan építmény, amely zavarná a városközpontra és a várdombra való rálátást. Ez a korlátozás a sziget egészére is érvényes. ÜDÜLŐTERÜLET Bár a területtel kapcsolatos probléma nem tartozik szigorúan véve a város építészeti problémái közé, mégis a jelenleg spontán, szabályozatlan építési tevékenység olyan károkat okozhat, amelyek jövőbeni kihatása ma még fel sem mérhető. Itt az építési folyamat ellenőrzése, irányítása, szabályozása az építés-hatósági munka keretében megoldhatatlan. Lassan — szinte észrevétlenül — beépül a Visegrád felé vezető út melletti tartalék-lakóterület is (Szentjános-patak — Camping közötti terület). így távlati felhasználása esetén ugyanazt a pénzügyi és emberi problémát fogja felvetni — amennyiben nem sikerül itt az építkezésnek gátat szabni — mint jelenleg a bánomi terület. A Csenke-hídtól a Búbánat völgyig szinte összefüggő beépítés jött létre. Valóságos „szuburb"-település keletkezett, csak éppen nagyon hiányos közművesítéssel, 3—4 m-es dülőutakkal. A szabályozásra vonatkozó mindenfajta kísérlet reménytelennek látszik, mivel az útépítést, vízelvezetést, közművesítést — még ha lenne is rá anyagi fedezet — már a jelenlegi beépítés is szinte lehetetlenné teszi. E probléma olyan társadalompolitikai kérdés, amelynek megoldása építészeti eszközökkel nem lehetséges. A város építészeti formálását tekintve, annak ellenére, hogy a túlzott szabályozást nem lehet rokonszenvesnek találni, a történelmi városaink és városközpontjainak beépítése nagyobb fegyelmet és igényességet követel. A megnövekedett tanácsi önállóság és ezzel együtt járó felelősség súlyos terheket ró a városi tanácsokra. A történelmi-műemléki városközpontok rekonstrukciója felvet egy sor finanszírozási, tervezési, irányítási feladatot, melyek színvonalas megoldásához szervezett támogatást kell nyújtani a tanácsoknak. Nemcsak egy adott város ügye és felelőssége, hogy mivé lesznek a történeti és műemléki értékek, hanem az egész országé. 28