Esztergom Évlapjai 1981

Dr. Magyar György: Sportágak, egyletek kialakulása és elterjedése Esztergomban a dualizmus korában

hogy különösen az evezés, vitorlázás és úszás gyakorlására egyesületet létesítsen". Az alapító tagok az egylet megalakulása előtt a Győri Csóna­kázó Egylet szabályait tanulmányozták, és azokból kiindulva alkották meg a saját alap-, házi és működési szabályaikat. Az Esztergomi Hajós Egylet (EHE) alapszabályai 72 187/1907. belügyminiszteri szám alatt kormányha­tósági jóváhagyást nyertek. Az egyletbe belépő tagok 25 korona belépési díjat, és (aszerint, hogy rendes, rendkívüli vagy pártoló tagként kívántak szerepelni) 80, 50 vagy 42 korona tagdíjat fizettek. A gyűléseket a Kaszi­nóban tartották, és minden hó első szerdáján a Fürdő vendéglőben társas összejövetelt rendeztek. 1907-ben az egyleti tevékenységgel megindult az evezés, az úszás és a „vitorlászas" fellendülése, térhódítása Esztergomban. Az erdei népünnepélyek, deák-majálisok révén már jóideje kedveltté váltak a kirándulások, az erdei túrázások. A turizmussal mint sportággal Esztergomban kezdetleges formában az 1890-es esztendőktől találkozunk. 1891-ben az Esztergom és Vidéke című lapban a „túristaságról" írt cikket Dr. Téry Ödön. 2 7 A cikk méltatta a turizmus jelentőségét és felhívást in­tézett a város lakóihoz egy túristaosztály felállítására, mely a Pilis-Osz­tály megnevezését viselné. Elképzelése szerint a Pilis-Osztály hatásköre kiterjedt volna a várost koszorúzó hegyekre: a Vaskapura, a két Strázsa­hegyre és környékére, egészen Kövesdig. 1891. augusztusában néhány lel­kes kiránduló azt indítványozza, hogy a már több éve működő „Sétahely­szépítő Egyesület" alakuljon át a Magyarországi Kárpát Egyesület Pilis­Osztályává, mivel alapszabályai értelmében is hivatott nagyobb feladatot magára vállalni. Az alapszabályzatának második pontja szerint ugyanis az egyesület célja Esztergom és környéke séta- és kiránduló helyeinek szé­pítése. Egyelőre azonban a felhívások, indítványok ellenére sem alakult túrista egyesület, és a Sétahely-szépítő Egyesület sem vállalta az átalaku­lást. Az elindított mozgalom mégsem volt Haszontalan, mert a működő Torna Egylet tagjai, a Propeller-társulattal szövetkezve, gyakran szervez­tek kirándulásokat a Kovács-patak völgyébe, Dömösre, Dobogókőre, Ki­rálykútra és a környező vidékre. Egylet megalakítására újabb kezdeményezést 1899-ben az Országos Kár­pát Egyesület indított Esztergomban. A kezdeményezők azt szerették vol­na, hogy az országos egyesület esztergomi fiókja létrejöjjön. Fővédnök­nek az akkori hercegprímást kérték fel. A megbeszéléseket a Magyar Ki­rály szállodában tartották. A kísérlet megint csak eredménytelen maradt. A XX. század első éveiben a tehetősebb esztergomi polgárok, kik a tiszt­viselőgárdából, kereskedőkből, iparosokból kerültek ki, úgy döntöttek, hogy az egészséget, ügyességet, kedélyességet, vidámságot fejlesztő turiz­must felkarolják. Kialakult egy asztaltársaság, 2 8 melynek tagjai hazánk és a külföld táj szépségeinek megtekintését tűzték ki feladatul. 1903-ban be­léptek az MTE Budapesti Osztályába. A Magyar Turista Egyesület (továb­biakban MTE) 1889-ben alakult meg. Társegyesülete volt a Magyar Kárpát Egyesület, melynek számos helyi és vidéki osztálya működött. 1911-ben Esztergomban létrejöttek az önállósulás feltételei, és az MTE kebelén be­lül külön osztályuk alakult meg. Ezt elősegítette az a tény is, hogy a még 1868-ban alakult Esztergomi Ének- és Zeneegylet éppen ezidőben, kellő támogatás hiányában felbomlóban volt. Az Esztergomi Turista Osztály, melynek megalakulását nagy érdeklődés kísérte, átvette az Ének- és Ze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom