Esztergom Évlapjai 1981
Dr. Magyar György: Sportágak, egyletek kialakulása és elterjedése Esztergomban a dualizmus korában
Az egyesület első elnöke Wimmer Imre, alelnöke dr. Földváry István volt. A rendes tagok évi 24, a vidéki tagok 12 és a pártoló tagok 3 Ft-ot fizettek. A megalakulás után elhatározták, hogy az összetartás erősítése érdekében minden hónapban társas összejövetelt rendeznek. A Fürdő vendéglőben gyakran rendeztek társas vacsorával egybekötött táncvigadalmat. 1 1 A helyi sajtóban 1888. január 14-én Torna és Sport címmel találunk utalást az esztergomi Tornaegylet tevékenységére: „...városunkban csak az imént alakult meg a Tornaegylet, mely azonban hivatását nem hivalgó feltűnésben, a vasárnapi tetszés hajhászatban, hanem rendszeres erőfejlesztő eszközök által rendszeres és komoly tornában keresi. Nem űz sportot a sportból, mint az már a vidéki városok utánzó képességéből mindenfelé terjed, hanem a régóta hiányzó testedzésnek állít fel telepet." 1 2 Az egyesület úttörő vezetőinek kezdetben számos előítéletet, akadályt kellett legyőzniök, megküzdve közönnyel és lekicsinyléssel is. Az esztergomi társasélet egyik fő jellemzője az volt, hogy azt számos egyesület tevékenysége alakította ki. 1 3 Az egyletek túltengése sokszor károsan befolyásolta a város társadalmi életét. Voltak olyan hasznos egyesületek is, melyek a feleslegesek miatt mostoha sorsra jutottak. A Tornaegyesületet az alapszabályok szigorúsága védte meg ettől. A gyakorlási lehetőségek mellett rendszeresen torna-, vívó- és korcsolyázó ünnepségeket és kirándulásokat rendeztek. Az első, díjazott korcsolyaversenyt Esztergomban 1888. január 26-án a Tornaegylet rendezte. 1 4 A versenyen a felnőtt férfiak 3 km-es, az ifjak 2 km-es, a nők 1 km-es távon mérték össze erejüket és ügyességüket. A versenyen szerepelt az akadályverseny is. Esztergomban Müller Gyula vaskereskedő révén nagyon kedveltek voltak a Kolombus- és Halifax-típusú korcsolyák. A szabadban való tornázás, vívás, labdajátékok és a nyári mulatságok megkedveltetése érdekében a Tornaegylet bérbe vette a Krechnyákféle szigeti kertet, ahol a tornaszereken kívül tekepályát és játékokra alkalmas teret rendezett be. E kerthelyiségében nyaranta naponként tartott összejöveteleket, hetenként két alkalommal pedig társas játékokat hölgytagjai részére. Az atlétika iránti figyelmet a városban és az egylet berkein belül egy kengyelfutó fogadása keltette fel: „... az utcasarkokon, járatlan kezekkel papírra mázolt ákom-bákom tudatta a közönséggel, hogy egy kengyelfutó, névszerint Markos János a Széchenyi tért egy óra alatt megállás nélkül negyvenszer körülfutja és egyúttal 50 forint jutalmat tűzött ki annak, aki akár gyalog, akár lóháton őt megelőzi. Versenytársa nem akadt, hanem Markos kitett magáért, mert egyhuzamban a körfutást egy óra helyett 50 perc alatt tette meg s csak azután ment pénzt szedni." 1 3 Az egyleten belül a rendszeres tornázást, a vívókardok csörgését az 1890es években a tekepálya golyóinak dörömbölése, a croqet, a karikajáték váltotta fel. A labdajátékok közül a lawntenisz volt a legkedveltebb. Hamar rájöttek a tagok arra, hogy ez a játék egyesíti az akkor ismert labdajátékok szinte minden előnyét: a friss levegőn való üdítő tartózkodást, a testedzést, az ügyesség élményszerűen játékos fejlesztését. A szabályos Hl
