Esztergom Évlapjai 1981

Dr. Magyar György: Sportágak, egyletek kialakulása és elterjedése Esztergomban a dualizmus korában

télkedőkkel egybekötve rendezték. A tehetősebb esztergomi polgárok a szenvedélyes vadászat mellett a városi lövölde társaséletében is részt vettek. 1865-ben kört alapítottak, ahol a polgárok testedző, férfias szórakozásra, egyben mulatóhelyre találtak. A férfias kedvtöltés, a céllövészet adta az egyesület nevét. A kényelmes polgári jóléthez hozzátartoztak a borozgatások mellett folytatott lövöldözések és díjtekézések is. A kormány és a legfelső körök szívesen vették a lövészegyletek alakulását, mert bennük a polgárság modern alapon történő fegyveres kiképzését látták. 1871. aug. 19-én Országos Lövészegyleti Közgyűlést hívtak össze, melynek célja az volt, hogy az összes magyar lövészegyletet egy nemzeti lövészegyletté alakítsák. Az országos közgyűlésre Esztergomot is meghívták, de az Esztergomi Lövészegylet nem képviseltette magát.1 1879-ben az egyleti életben problémák jelentkeztek, amiről az alábbiak szerint számolt be a sajtó: ,,... Mikor évek előtt legelőször választatott meg Frey Vilmos úr főlövészmesternek, azon volt, hogy a Lövészegylet részére alaptőkét teremtsen. Ezen célból hozatott be annak idején a jutalomdíj-tekézés, rendeztek ezen kívül fényes és jövedelmező bálokat és majálisokat. A tevékenység révén néhány év alatt az esztergomi takarékpénztárban 800 Ft-ot meghaladó tőkéje volt az esztergomi lövészegyletnek. Az egylet majdnem 600 taggal rendelkezett és 5 Ft tagdíjat fizettek. A budai országos dalárda és az esztergomi itt tartotta az egylet helyiségében a versenyüket. Akkor a dalárdának is majd minden tagja egyszersmind a lövészegylet tagja is volt. Az összegyűjtött 800 Ft elköltetett az újonnan felépített bálterem felbútorozására, és ettől kezdve hanyatlott az érdeklődés, lazult az a kötelék, mely a tagokat az egylet helyiségeihez köté."

4 A fenti idézetben leírtakat nem fogadhatjuk el teljes egészében, mert a lövészegylet iránti érdeklődéscsökkenés elsősorban nem az elköltött 800 Ft-ban keresendő, hanem az egyre súlyosabbá váló gazdasági és társadalmi viszonyokban. Az esztergomi polgárság túlnyomó részének vagyoni alapját még a XIX. sz. második felében is az őstermelés, a szőlőművelés, az elmaradott kézműipar jelentette: ezekből pedig nem tudott olyan tőkét gyűjteni, amely biztosíthatta volna számára a gazdasági élet történelmi dinamikájának érzékeny követését. Ide gyökerezett a felfogására jellemző maradiság, az a hajlama, hogy minden változás iránt bizalmatlanul, inkább a — bármily csekély — „biztoshoz" ragaszkodjék. Innen táplálkozott együttműködési készsége az egyházi hatalommal, amely a városban és környékén igen jelentős gazdasági erőt is jelentett. A nagy filoxéra-vész okozta anyagi megrendülés ugyan késztetett volna a „lépésváltásra", de az itteni tőkeszegénység ellenében alig fejthette ki ezt a hatását. Az esztergomi polgárok a megyei-városi igazgatás hivatali státuszaiban s legfeljebb még a kereskedelmi vállalkozásokban keresték a kiutat újabb anyagi erőforrások felé. A korszerű iparalapítás számára kínálkozó fejlődési lehetőségek kihasználatlanul maradtak, annál is inkább, mert az olcsó mezőgazdasági munkaerőt elszívó, a szervezett munkásságot teremtő iparosítás az egyház 138-