Esztergom Évlapjai 1981

Dr. Zolnay László: Bajor Ágost emlékkiállítása elé

zott Babits Mihály is, a költő, akinek szép rézmetszetű portréja — Bajor Ágost kis remeke — ma is az irodalomtörténet kedves, ritka emléke. Tudtommal Bajor Ágost esztergomi szálainak is része volt abban, hogy Babits Mihály megvette előhegyi kis nyaralóját. (A Babits-háznak aláírásfalán egyébként — ezen a kis magyar írói pantheon-falon máig ott olvashatjuk a jóbarátnak, Bajor Ágostnak halványuló autogramját!) Bajor — főként rézkarcaival, s hallatlan munkaigényes, érzékenyen megfestett portréival egyre ismertebb művésszé válik. A két világháború közötti két — relatíve békés évtizedben Bajor Ágost végigvándorolja Európát. Itáliában — összevéve — két esztendőnyi időt tölt el. Ám nem időtöltések ezek a tanulmányutak, hanem a szüntelen munka s a szüntelen clmény-gyűjtés időszakai. Itáliai vándorlásai során főként Szicília kékegü csodavilága nyűgözi le, se szeri se száma itáliai gyönyörű kis rézkarcainak. Capriban is hosszan időzik, Capri című művét az olasz király veszi meg. Már a húszas években polarizálódik tematikus köre: igazi terrénumát a portréban, a kisméretű — szinte miniatűr — arcképfestésben s a lehellelfinom rézkarcban találja meg. Költői formavilága egy eszményi, esztétikus naturalizmusban érett egyedülállóan nemes művészeté. Költői naturalizmusa — a szép s széppé eszményített valóság — még élete végefelé festett, kissé meseszerű tájfestéséhen is ihletője maradt. 1923-tól a második világháborúig rendszeresen részt vett a Műcsarnok kiállításain. 1927-ben a Nemzeti Szalonban hatalmas kollektív kiállításon mutatta be alkotásai legjavát. Ekkortól már elismerés, siker övezi. Az 1920-as és 30-as években nemzetközi kiállításokon is láttatja műveit, pályáját külföldi és magyar múzeumok és képtárak vásárlásai fémjelzik. Életére, művészi pályafutására sötét árnyékot borít a közelgő második világháború és a magyarországi fasizmus. A fasizmust, a magyar közélet s művészet fokozódó fasizálódását — mivel a humanista mentalitástól mélységesen idegen — elutasítja magától. Ennek markáns és ritka bizonysága: a Vitézi Szék Főkapitányságának bejelenti: lemond a vitézi rangjáról. Mint tartalékos tisztet mégis behívják, hadifestőként küldik a — számunkra oly tragikus, baljós — keleti frontra. A háború során mérhetetlenül sokat szenvedett orosz nép s a halaiba kergetett magyar katonák sorsa ekkor mélységes szánalommal teli grafikák vallomására készteti. Budai műterme, a Gellérthegy oldalában — rézkarcainak nyomódúcaival együtt — Budapest ostromakor megsemmisül. A művész 1947-ben viszszaköltözik szülővárosába, Esztergomba. Itt tölti élete utolsó évtizedét, idős édesanyja kedves Malonyai utcai szerény otthonában. A halála előtti, utolsó évtizedet elsúlyosodó betegséggel — igazi művésztragédia! — állandó látási zavarokkal küzdve, mégis állandó alkotómunkában tölti el. Ezekben a nehéz, években új erőt s ösztönzést adott Bajor Ágostnak az, hogy szülővárosa — Esztergom — Tanácsa mellé állt. 1954. augusztus 1926-