Esztergom Évlapjai 1979

Baják István: 60 éves a SZIM Esztergomi Marógépgyára

dottakra jó példa egy Vulkán gyártmányú hosszgyalu megvásárlása. Ezt ócskavas áron, hiányosan, kiselejtezetten 1936-ban vásárolták. A gép többször felújítva még 22 évig volt üzemben. — Sajátos vonásokat mutat a tanulóképzés rendszere. Az volt a felfogás, hogy minél több ipari tanulót kell képezni. A sok jelentkező közül — ez egyébként a gyár jó hírét is igazolja, — a legrátermettebbeket választották ki. A tanulók intenzív szakmai képzés révén II. éves tanuló korukban képesek voltak csaknem teljes értékű szakmunkát végezni, természetesen tanulóbérért. A termelőmunkába való rendszeres és szigorú bevonás révén általában jó képességű szakmunkások nevelődtek, akik képesek voltak a korszerűsödő szerszámgépgyártás igényes feladatainak megoldására. — Többször utaltunk arra, hogy a gyárfejlesztés változatlan fő célja a szerszámgépgyártás volt, ennek rugalmasan rendelték alá az egyéb termékek gyártását, ezzel biztosítva a gyár fennmaradását, sőt a szerény induláshoz képest jelentős fejlődését. Ez az értékelés és jellemzés egészen a felszabadulásig érvényes. A háborús fellendülés időszaka (1938—1944) Az új gyártelepen már három szerkesztőmérnök és két részletszerkesztő technikus dolgozott az új konstrukciók kialakításán. Megkezdték a PTE-4 műszerész eszterga gyártását, mely már menetvágásra is alkalmas volt. A műszerész esztergát követte a PTUM konzolos egyetemes marógép. Ez a típus sikeresnek bizonyult. Annak idején korszerű és pontos gyártmány volt. A felhasználók szívesen vásárolták, több száz darabot gyártottak. A fűrészgép, az oszlopos fúrógép, a gyalugép és eszterga, majd a marógépgyártás bevezetése a műszaki fejlesztésnek és gyártmányválaszték bővítésnek egy-egy állomása. Az előbbi gépsor egyértelműen a fejlődést mutatja az egyszerűtől a bonyolult gépek felé. A műszaki dolgozók és szakmunkások szívügyüknek tekintették a szerszámgépek fejlesztését és a tulajdonosok továbbra is ezekben a gépekben látták biztosítva a vállalat jövőjét. 1937—38-ban fejlődött a gyártási kultúra, a forgácsolóban már kis sorozatban történt a termelés, a szereidében egyidőben 10-15 gépet szereltek. A megmunkáló géppark fokozatosan bővült. A kezdődő háborús konjunktúra során hadipari termékek előállításához szükséges alkatrészek gyártására is sor került. E mellett azonban a szerszámgépgyártás növekvő üteme nem csökkent. A gyártás felgyorsult, a gyár termelőképessége erőteljesen növekedett. A háborús konjunktúra más termelő ágazat bevezetésére is kedvező piaci helyzetet teremtett. A régi „törzsgyár"-ból az öntödét a 40-es évek elején áttelepítették az új gyárba, ezzel megvalósult az öntöde és a gépgyártás területi egysége. A régi „törzsgyárban" továbbra is megmaradt a cég érdekeltsége és ott konzervgyárat, valamint rum-likőr üzemet létesítettek. Ez az ágazat jól bevált, termékei néhány év alatt közismertté és keresetté váltak. A cég neve ekkortól Petz Iparművek RT. 98