Esztergom Évlapjai 1979

Bárdos István: Az esztergomi és a tata-tóvárosi szabadegyetemek története 1922—1934-ig

nek, ha előbbre akarja vinni az ország ügyét... Egy művelt embernek nem elég az a tudás, amit beléje vertek négy vagy hat elemi osztályban; azért sem, mert az kevés egy életre, de azért sem, mert abból hosszú éveken át sokat felejt, s végül azért sem, mert sok olyan dolgot nem tanulhattak meg akkor, amire az életben szükség van, s amelyeket akkor még nem is lettek volna képesek megérteni. Ezeket a hiányokat pótolni, a gyakorlati élet számára nevelni, s tanítani van hivatva a népfőiskola."

2 Ez az elképzelés azonban Trianon után már nem volt elégséges az uralkodó osztály nacionalista-irredenta programjának a tudatformálás területén történő végrehajtásához. „Olyan nevelési elv kellett, amelyik aktívan támogatja a megváltozott célt, amelyiknek a revízió gondolata adja nemzeti színezetét." Az új, a megfelelő elv kidolgozása a Bethlen kormány kultuszminiszterére várt. Klebersberg Kuno e vonatkozású miniszteri programját fogalmazta meg akkor, amikor egy 1923-as beszédében a következőket mondta: „A háború előtti szabadoktatás kora lejárt. Erősíteni és öntudatosítani kell a nemzeti érzést, de nem a jogi, hanem a kötelezettség-mozzanatok erősítésével, mert ma már a veszedelmek nem a fejedelmektől, hanem az alsó néprétegektől törnek elő. A népművelés súlypontját falura kell tenni. A népművelésnek a szakoktatás irányába kell hatnia. Ennél is nagyobb figyelmet kell szentelni a középosztály művelődési igényeinek kielégítésére."

4 Klebersberg Kunó rendszere, melyet ő maga nevezett el neonacionalizmusnak, a következőket jelentette: „A pozitív, az aktív, a produktív emberek szolidaritását, a munkás, az alkotó emberek szent összefogását a rombadőlt haza újjáépítésének nagyszerű munkájában. Öntudatos összefogás a kritika tétlenségével, a hiperkritikával és általában a negatív emberekkel szemben, mert ha a negatív emberek befolyása a közvéleményben felülkerekednék, ez végzetesen megállítaná a nemzetet a modern haladás útján."

5 Az új célkitűzések megvalósítása érdekében átszervezték a közművelődés belső rendszerét, irányítását. Megtartották ugyan a korábbi egyesületi művelődési, társadalmi kereteket, de ezekben és ezeken kívül erőteljesen növelték a központosított ismeretterjesztés szerepét. A korábbi szabadoktatási tanácsokat feloszlatták és helyükbe iskolán kívüli népművelési bizottságokat szerveztek, melyek gyakorlati mozgatását az adott közigazgatási szintnek megfelelő iskolán kívüli népművelési titkár végezte. A húszas évek utolsó éveiben az országra mind nagyobb súllyal nehezedő gazdasági válság nyomása alatt az uralkodó osztály méginkább szükségét érezte annak, hogy a sivár valóságtól elfordulva, a problémák megoldását a tömegek ne a gazdasági rendszer megváltoztatásában, az osztályharcban, hanem az ettől elszakított, irrracionalitásba transzponált nemzeti érzésben, a múltban, a miszticizmusban keressék. A mindinkább kiteljesedő fasiszta ideológia megkövetelte a „továbblépést" a nevelés területén is. Ennek az elvárásnak felelt meg Kornis Gyula „kultúrerkölcs" koncepciója, mely szervesen épített ugyan a klebersbergi politikára, de a 5* 67