Esztergom Évlapjai 1979

Dr. Csiffáry Nándor: A Tanácsköztársaság esztergomi eseményei

gom és Vidéke 1919. augusztus 10-i számában már kendőzetlenül jelentkezik a vérszomjas ellenforradalmi terror. „Nem kegyetlen bosszú, csak igazságtétel" cím alatt nagyon jellemző uszító megnyilatkozás olvasható: „Bár a „krisztusi szeretet" apostoli hirdetői azt mondják, hogy „bocsássunk meg ellenségeinknek, miként az örökkévaló is megbocsát a megtért vétkezőknek"", gyarló emberi mivoltunkban képtelenek vagyunk napirendre térni az elvakult gonosztevők lelketlen terrorja felett, és valamennyien feltétlenül óhajtjuk, hogy bűnhődjék, aki bűnös, szenvedjen, aki szenvedésre ítélt ártatlanokat, és érezze a gyászosan összeomlott rezsim összes tényezője, hogy az Isten, a vallás, az egyéni szabadság szent jelszavaival lelketlen komiszság visszaélni ... Sújtson le az igazságszolgáltatás ökle ... És most nem létezhetik megbocsájtás." (3. 73. o.) Az események helyi alakulása valóban ezt a kérlelhetetlenséget bizonyítja. A Tanácsköztársaság helyi vezetői közül, akik nem tudtak vagy nem is akartak vétlenségük tudatában elmenekülni Esztergomból, saját bőrükön tapasztalhatták, mennyire igazat mondott Kun Béla július 20-i dorogi beszédében, amikor az ellenforradalom várható megtorlásairól beszélt. A bosszúállás kegyetlen verésekkel kezdődött. Győri Jánost, a megyei Forradalmi Törvényszék elnökét a Széchenyi téren olyan súlyosan bántalmazták, hogy eszméletlenül maradt a kövezeten, kínzói már halottnak vélték. Hosszas kórházi gyógykezelés után lehetett csak letartóztatni és bíróság elé állítani. Hasonló sorsra jutott Nagy Antal főreáliskolai igazgatói, akinek a fia a párkányi harcok során halt hősi halált — és dr. Kartaly István direktóriumi elnök is, akiket a csőcselék kegyetlenül megvert. Horváth István a helyi vörös zászlóalj politikai megbízottja inkább az öngyilkosságot választotta, mert nem akart az osztályellenség kezébe jutni. (5. 118. o.) Kőszegfalvy Endre középiskolai tanárt, aki a Tanácsköztársaság idején tanügyi megbízottként tevékenykedett a városban — Budapesten tartóztatták le. Visszahozatalakor az esztergomi vasútállomáson az ellenforradalmi tömeg félholtra verte. Az ellenforradalom se méltányolta a városban újra feltűnt Szabó Istvánnak, a volt városparancsnoknak áruló magatartását. Letartóztatták, de sikerült az esztergomi járási börtönből megszöknie. (5. 118. o.) Zigerits Károly megyei kormányzótanácsi biztost, dr. Majláth Ferenc volt megyei kormánybiztost, az első direktórium tagját, Csiszár Sándor katonai parancsnokot a fővárosban, Szabó István művelődési biztost Siófokon tartóztatták le. Dr. Seyler Emil, volt megyei tiszti főorvos Ausztriába menekült. (2. 164—166. o.) Később, az intézményesített fehér terror időszakában már „törvényes formában" számoltak le a Tanácsköztársaság forradalmi tisztségviselőivel. 1921 januárjában a pestvidéki törvényszék mondott ítéletet Zigerits Károly és társai perében. Zigerits 2 évi, Csiszár Sándor 8 havi, Salzinger 63