Esztergom Évlapjai 1979

Dr. Csiffáry Nándor: A Tanácsköztársaság esztergomi eseményei

tője, — külügyi népbiztos és Lengyel Gyula pénzügyi népbiztos Peyer Károly, a bányászok országos szövetségének titkára kíséretében 1919. július 20-án délelőtt 10 órakor érkeztek autóval a dorogi bányakaszinó elé, ahol ünnepélyesen fogadták őket. A helyi fogadóbizottságban találjuk Zigerits Károlyt Esztergom megye kormányzótanácsi biztosát, Szokob János, Salzinger Ferenc, Szabó István, Varga Lajos és Váradi Árpád megyei választmányi tagokat. (1. 49. o.) Az üdvözlés után a dorogi sporttelepen több ezer főből álló hallgatóság részvételével népgyűlést tartottak, amelynek első szónoka Kun Béla volt. Kun Bela dorogi beszéde kevéssé ismert és különös figyelmet érdemel, mert olyan időpontban hangzott el, amely Tanácsköztársaság augusztus 1-i megdöntéséhez nagyon közel van. Bevezető szavaiban a bányamunkásság korábbi tarthatatlan helyzetéről emlékezett meg, majd a proletárdiktatúra megteremtésének szükségességét hangsúlyozta. Rámutatott arra,: balga ember az, aki azt hiszi, a bányarészvényesek majd nyugodtan beletörődnek kisajátításukba, hogy a dorogi bányászok nem termelnek számukra munka nélküli jövedelmet. De ugyanúgy balga az is, aki azt gondolja, sok kapitalista beletörődik abba, hogy dolgoznia kell, ha élni akar. Ez az oka annak, hogy a proletárdiktatúra alatt a fegyvernek a munkásosztály kezében kell lennie, és fegyverrel kell őrt állania a forradalom vívmányai mellett. Az antant a belső ellenforradalmárokat támogatja. „Mi olcsón, mondhatni vér nélkül jutottunk a proletáruralomhoz, bár még vérbe kerülhet a burzsoázia ellenforradalma, s valószínű is, hogy vérbe kerül." A belső nehézségekkel foglalkozva rámutatott, hogy nyomorúságunknak nem a proletárdiktatúra az okozója, hanem a közel ötéves háború. „Mi egy üres kamrát vettünk csak át, már pedig üres kamrában bolond a gazdasszony ..." „Nem ígérte senki, nem mondta senki, hogy mi itt négy hónap alatt eldorádót csinálunk. Csak azt mondtuk, hogy válasszunk, vajon a kapitalizmusért akarunk-e tovább szenvedni, vagy pedig a szocialista állam megvalósításáért tűrjünk? Ingyen nem adják a jólétet." Azt akarjuk, „ ... hogy az a kevés, ami van, úgy osztassák el, hogy mindenki igazságosan legyen ellátva." Felhívta a figyelmet arra, hogy ne higyjen senki abban, hogy a burzsoázia kedvezőbb békét kötne. Áz antant azt akarja, hogy a dorogi bánya jövedelme ismét a kapitalistáké legyen, sőt még mi fizessük meg a háború költségeit is. Beszédének befejező részében hangsúlyozta: „Ki kell várnunk, bár tűrés és szenvedés között, míg a többi országok proletárjai is megcsinálják a proletárdiktatúrát. Ezt az időt, ha nem is lesz valami rózsás állauot, de ki fogjuk várni a saját jövőnk érdekében." A régi világot négy hónap alatt nem lehet eltüntetni, egy boldog világ születéséhez hosszú időre van szükség. Áldozatkészséget kíván tőlünk a szocialistr haza felépítése. Ne riadjunk vissza az áldozatoktól, ,,... fegyveres kézzel álljunk őrt a forradalom vívmányai mellett ..." és „Nem szabad arra gon55