Esztergom Évlapjai 1979

Pifkó Péter — Zachar Anna: Egy eltűnt színlap nyomában

mácsnak. Szolgálatai befejeztével 1866-ban nyugalomba vonult, majd Sopronban telepedett le.

6 Tudjuk, a kor vándortársulatai nem rendelkeztek fényes ruha- illetve jelmeztárral, s nem a legelőkelőbb rétegekből verbuválódtak. Hiszen alig 14 esztendeje a főváros is útjára, azaz sorsára bocsátotta maroknyi színésztársaságát, nagyobb kegyben részesítve a német múzsát a bimbózó magyar színészetnél. Hogyan álltak volna a legkiválóbbak közéjük! Mégis, ezekben a nyomorban tengődő társulatokban, amelyek a színitanodát helyettesítették, felnőtt egy olyan színésznemzedék, amely mire felépült a Nemzet Színháza méltó versenytársa lett a német színészetnek. Ilyen volt Az 1829. jan. 9-i előadás Színlapja ez a társulat is, amelyet Frankenburg a következő képpen jellemez: „A társaság nem tartozott azon bandák közé, melyeknek tagjai talpalatlan csizmákban s kopott öltöny által mesterségesen eltakart rongyos ingben szoktak e vagy ,ama kisváros utcáin nagy kevélyen föl és alá járkálni s azután minden előadásra régi ruhadarabokat s egyéb szükséges tárgyakat kikölcsönözni, hogy legalább emberi formában léphessenek föl a viszontagságos deszkákon, melvek a világot jelentik. Fülöpnek személyzetét a jobbak közé lehet sorolni; a tagok kedvenc szerepeiket meglehetős sikerrel adták s csak a férfiak outrirozták (túlozták) néha kelleténél túl s vetették oly messzire a sulykot, hogy azon este ritkán bírták megtalálni." Ugyancsak Frankenburg naplójából értesülünk arról is, hogy a társulat farsang 46