Esztergom Évlapjai 1979

Dr. Horváth István: Az esztergomi Porta Speciosa újabb töredéke

25. Schmitth 251—264. 26. Török J.: Magyarország prímása I—II. Pest 1859. 61—62. 27. Máthes 29; Memória 77—79. 28. Bonfini 413; „Divi Adalberti basilicam vitraria tegula, ne igni foret obnoxia, texit: tectumque fastigiatum ad imbres nivesque rejiciendas fecit." 29. Máthes 30. 30. B. Nyáry: A modenai Hyppolit-codexek. Századok (1874) 78. 31. Balogh 8. 32. Kárász L.: Péter Vischer magyarországi művei. Arch. Ert. 13. (1893) 288. 33. Károlyi A.: A német birodalom hadi vállalata Magyarországon. Századok (1880) 628. 34. Istvánffy 163. 35. Istvánífy 164; — Ez az erődítmény a ma is meglévő Esztergom — vízivárosi ú. n. „Budai-kapu — rondellával" azonos. A rondella és a hozzá csatlakozó keleti várfal a Szt. Adalbert templomból származó sárgásbarna homokkő-kváderekből épült, a rondella övpárkányát ugyanonnét származó román-kori lábazatokból alakították ki. V. ö.: Archeologische Forschungen im Jahre 1972. Arch. Ért. 100 (1973) 275. Horváth István jelentése. 36. Thury J.: Török történetírók (Török — magyarkori történelmi emlékek) II. Budapest 1896. 245. 37. Karácson 273—274. 38. Karácson 272—274; — a templomot ilyen állapotban átalakítva ábrázolja — D-i nézetből — több XVI. század-végi metszet: Lepold (1944) 13. és 32. sz. metszetek. 39. Máthes 30—31. 40. „E dzsáminak (t. i. a belső, = Bakócz kápolnának) kívülről kettős háremje volt, de az ágyuk rombolásaitól a külső hárem elpusztulván... csak a belső kis hárem maradt meg"; Karácson 272. 41. Máthes 31; 40; 62; 73; Prokopp (1965) 33—35. 42. Széles (1759) — Kéziratát részben átírva és rajzokkal ellátva, új változatban nyújtotta be az érseknek 1763-ban: Széles (1763) 43. Széles (1765) 44. Máthes 27—62; IV. T. — A felmérés sorsáról: Balogh 115; Prokopp (1977) 264. 45. Az esztergomi Vármúzeum kőtárában lévő reprezentatív kőemlékek jelentős részét ő mentette meg, s egy részüket munkájában le is közölte. 46. Henszlmann I.: Magyarország ó-keresztény, román és átmeneti stylű műemlékeinek rövid ismertetése. Budapest 1876. 73; Kozák K.: Félköríves szentélyű templomaink a XI. században. Arch. Ért. 93 (1966) 61; — A Máthes-féle alaprajz támpilléres főszentélye Telegdy Csanád XIV. századi építkezése lehet. 47. Máthes 39—40. 48. Az alaprajzon csak a mellékhajókból a szentély felé vezető 3—3 lépcső szerepel. A magasabb fekvésű kórus Ny-i végénél azért nem találhattak lépcsőket, mert ott állott a (Szt. Kereszt=) Népoltár. 49. Négy, falba mélyített stallum volt a D-i mellékhajó K-i végében is: Máthes 40; 58; IV. T. „u". 24