Esztergom Évlapjai 1979
Pálmai László: Esztergom mai iparszerkezete és annak jövője
Az egyedi gyártás csak a gépiparban fordul elő, míg a kissorozat a gép- és műszeriparra is jellemző. A nagysorozat- és tömeggyártás csak a műszeriparon belül fordul elő. A tömeggyártás is csak két gyárban honos: a Látszerészeti Eszközök gyárában és a LMIM. 1. sz. Gyárának Alkatrészgyártó üzemében. Mint technológia, — az előbbiben szerelés, az utóbbiban öntés jellemző a tömeggyártásra. Mozgó szalagrendszer a város ipari termelésében nem fordul elő. Szalagszerű, szalagrendszerű szerelés azonban igen, mégpedig egyre fejlődő, növekedő mértékben. Általában megfigyelhető a szalagszerű rendszer irányába való tendálás mind az alkatrész-szerelés, mind a végtermékszerelés vonatkozásában. 8. Munkaerő helyzet Ha technológiai fejlődésről, gépesítésről esik szó, párhuzamosan előtérbe kerül a szakember kérdése is. Ez a jelenlegi fejlődési szakaszban kulcskérdéssé vált, mind a fizikai, mind a műszaki állományra nézve. A város iskolaváros jellegéből következik, hogy Esztergomban igen sok diák tanul, öt szakközépiskola és egy szakmunkásképző intézet képezi a szakembereket. A mellékelt táblázat szemléletesen mutatja, hogy a képzés ezekben az intézetekben milyen irányú (Lásd: XII—XIII. sz. melléklet) A megye és a város iparának alapszakmáin belül kiemelt szakmáknak számítanak: forgácsoló szakma lakatos szakma műszerész szakma Ezeknek munkaerő-igénye rendkívül dinamikusan nőtt. Ha az 1970-es állapotot 100 %-nak vesszük, akkor a kiemelt szakmák létszámhelyzete a következő: 1970 1975 1980/terv forgácsolás % 100 110,4 140,4 lakatos % 100 119,8 134,8 műszerész % 100 150 154 Az 1980. évi tervszám mérlegelésénél azonban célszerű figyelembe venni a biztonságra törekvést. A kiemelt szakmákban a növekedés ütemének mértéke többszöröse a munkaképes korú lakosság és az iparban várható foglalkoztatottak növekedési ütemének. A forgácsoló szakmák — úgy tűnik — elvesztették vonzásukat. Az 1930-ra tervezett növekedés reálisan nem várható, azonban a belső tartalékok feltárásával, az átképzések meggyorsításával ez az ellentmondás jórészt feloldható. Nyilvánvaló, hogy a vállalatok ezt az utat választják, mert hiszen ez a mai realitás. 157