Esztergom Évlapjai 1960

Ifj. Fehér Géza — Parádi Nándor: Esztergom-szenttamáshegyi 1956. évi törökkori kutatások

bemutatott kemenceszem). Ezeket azért nevezik félkész áruknak, mert olyan edények, amelyeket mázzal szoktak bevonni. Ez pedig azt jelenti, hogy az ilyen edényeket kétszer égették ki, mégpedig először a mázzal való bevonás előtt, másodszor pedig utána. Az említett edények csak az első égetésen estek túl. Ilyen félkész árunak — csak egyszer égetettnek — számíthatjuk azt az 1926-ban előkerült két feliratos talpastálat, amelynek az ásatás folyamán több töredékét megtaláltuk (XXIX. t. 1—2.). A kemence rostélyának töredékein több helyen ráfolyt zöld és barna máz nyomai is jól megfigyelhetőek voltak. Arra következtethetünk ebből. hogy mind az edények első égetése (zsengélés), mind a mázra égetés az általunk megtalált kemencében történt. A kemence feldúlt törmelékéből lapos, tojásdad agyaglapok részletei is előkerültek (XXVIII. t. 1.). Valószínűleg a kemence felszereléséhez tartoztak, de pontos rendeltetésüket még nem tudjuk. Végezetül még a török fazekasmester felszereléséhez tartozó olyan tárgyról kívánunk szólni, amelyet az itteni leletanyagból ismerhettünk meg. Az ásatás során a kemence bolygatott és bolygatatlan földjéből nagyszámú kicsiny agyagból alakított háromláb — égetőbak — került elő (XXIX. t. 9.). Ezek rendeltetését sikerült megállapítanunk. A kiegészített mázas talpas tálak belsejében ugyanis gyakran háromszögalakban elhelyezkedő hármas foltocskáról hiányzik a máz (XXIX. t. 4.). E foltok egymás közötti mérete ugyanaz mint egy-egy ilyen háromláb lábaié. Kétségtelen tehát, hogy a háromlábakat a mázas edények, elsősorban a talpas tálak mázra égetésekor azért használták, hogy a tálak mázas része egymáshoz ne érjen. A tálak berakásakor belsejükbe ilyen háromlábakat állítottak, s ezekre helyezték egymás fölé az edényeket.

1

2 Közelebbről megvizsgálva a kemence szerkezetét, azt láthatjuk, hogy az agyagrostélyos kemence már a késő vaskortól kezdve ismeretes,

1

3 s megtaláljuk hazánk területén a római korban is.

1

4 Annál különösebb, hogy a későbbi időből, a XII—XIII. sz.-ból a nálunk

1

5 és a külföldön

16 ismert edényégető kemencék részben kisebbek és egyszerűbb szerkezetűek, bár akad közöttük a mienkhez hasonló is.

1

7 Viszont a szenttamáshegyi kemencével nagyjából egykorú egyetlen eddigi magyar edényégető kemence már jóval fejlettebbnek látszik.

1

8 Igen valószínű, hogy a török fazekasok nem a magyar égetőkemencét vették át, hanem edény készítő eszközeikkel, szerszámaikkal és a magyartól eltérő edénykészletükkel együtt az égetőkemence ismeretét is magukkal hozták. Az 1926. évi földmunkák során megbolygatott kemence gazdag cserépedény anyagát Balogh Albin múzeumigazgató összegyűjtötte a lelőhelyen és az esztergomi múzeum raktárában helyezte el.

1

9 1

2 Az agyag háromlábak itteni előkerüléséből azt a lényeges következtetést vonhattuk le, hogy tömegesebb előkerülésük esetén török fazekaskemencével is számolhatunk. 1:

1 Nagy /..: Arch. Ért. 1942. 162 163. old. XVI. t. 1-2., 1. kép. 1

4 Barkóczi /..: FA VIII. 1956. 63 - 66. old. XVII. t. 2(1-21. ábra. - Implom .7.: Dolg. 11. 1935. 234 — 235. old. XXXIV. t. 9, XI.I. t. 13. Méreteiben és elrendezésében is a békásmegyeri késő vaskori és a Bicsérd-fenvőspusztai i. u. II. századi kemencék állanak hozzá a legközelebb. 1.. Nagy /..." i. m. Barkóczi i. m. XVII. t. 2, 4 — 5. 1

5 Hács — Béndekpuszta (Somogy megye). Feldolgozás alatt. 1

0 Bybakov: i. m. 345—346. old'. 93. kép. 1

7 Bybakon: i. m. 347. old. 94. kép. 1

8 Csalogovits ./.: NF. 29. 1937. 330 - 332. old. 12-14. ábra. 1

9 Szakmai lelkesedésének és ügyszeretetének köszönhető, hogy az alább ismertetendő eddig egyedülálló, jelen'ős leletegyüttes nem ment teljesen veszendőbe. 40