Esztergom Évlapjai 1960

Enlz Géza: Az esztergomi királyi kápolna oroszlános festménye

lenire méltó fejlődési folyamatának. Donászy Ferenc idézett munkájában azí írja, hogy III. Béla fiainak pecsétjein 1202 és 1235 között szereplő oroszlánok II. András halála után végleg eltűnnek az Árpádok vágásos címeréből." Tovább élnek azonban a kőfaragásban. Sárospatakon a várfalában, az országút felé eső, délkeleti szöglettoronyból előkerült egy másodlagos elhelyezésű kapuívtöredék baloldali indítása (III. t.). Korát a két vékony hengertag közötti mély horony és a tagozatok szarvszerű végződése a XIII. század közepében határozza meg. A hajdani belső oldalon a belső hengertag íves záródása alatti mezőt az esztergomi példához igen közelálló, oldalnézetben ábrázolt, lépő oroszlán lapos sziluettje tölti ki. Az S alakú bojtos farok és az erősen felemelt lépő láb az esztergomival teljesen azonos megfogalmazású. A háttér mélyítése által nyert állatalak mellett a tagozás szarvszerű végződése is az esztergomi vár lakótornyának III. Béla-kori nagyobbik kapujában találja meg ősét. Tudjuk, hogy Perényi Péternek mohácsi vész utáni pataki építkezéseikor a lerombolt domonkos- és klarissza-kolostorok köveit beépítik a várfalba. Mivel a klarisszák csak a XIV. század első felében telepszenek meg Patakon, az oroszlános ívtöredék csak a domonkosok templomából származhatik.

7 A pataki domonkosokat először egy 1238-i oklevél említi.

8 Aligha lehet kétséges, hogy e korai és igen jelentős domonkos kolostort a király alapította. Közelében épül a tatárjárás után a sárospataki királyi vár. A templom egyik kapuján tehát magától értetődően jelenik meg az esztergomi festmény megfogalmazásában a királyi hatalom jelvénye: az oroszlán. 1932 nyarán Dornyay Béla egy románkori kis templom falait tárta fel a Szentgyörgy hegyen. Ekkor került elő többek közt egy fekete bazaltkőből való faragványtöredék (talán faloszlopfő), melyen sommásan megmintázott, két egymással szembe lépő oroszlán XIII. század első felére tehető domborműve látszik (IV. t.). összefüggésük az esztergomi festménnyel félreismerhetetlen. A középkorban Hegymagashegynek nevezett Szentgyörgyhegy területe a XIII. században a királyi alapítású pannonhalmi bencés apátság és a királynői méltósággal oly szoros kapcsolatban lévő veszprémi püspök népei, valamint a király udvarnokai között oszlott meg. A pannonhalmi apátság birtokainak híres Albeus-féle összeírása (1237—1240) kiemeli, hogy a hegy földjeit, rétjeit, erdeit az apátság népei a királyi udvarnokokkal közösen használják.

9 Mivel az 1245-ben említett Szt. Kereszt kápolna éppen Kisapátiban, tehát a névből is nyilvánvalóan az apátság területén emelkedik,

1" majdnem biztosra vehető, hogy a Dornyay által feltárt templomocska a királyi udvarnokok egyháza lehetett. Az oroszlánok így ismét királyi területen jelennek meg. Az elvidékiesedés folyamatát még tovább követhetjük. A Szentgotthárd közelében levő, jelenleg jugoszláv területre eső Domonkosfa község templomának tatárjárás előtti oromzat-domborműve az Agnus Dei ábrázolási formájában lépő, S alakban felcsapott bojtos farkú oroszlánt mutat. A megfogalmazás az esztergomi festménytől csak annyiban tér el, hogy az állat feje hátrafordul a mögötte emelkedő kereszt felé, mely tartalmában és elhelyezésében tökéletesen megfelel az esztergomi oroszlán mögött kalligf

i Donászy: i. m. 5. old. 7 Divald Kornél: A sárospataki vár. Bp., 1902. 6 — 7. old. * Pfeiffer Miklós: A domonkosrend magyar zárdáinak vázlatos története. Kassa, 1917. 58. old. 9 A pannonhalmi főapátság története. í. 779. old. 1

0 Bongau Tamás: A Szent György-hegyi Szent Kereszt kápolna. Technika. 1943. 8