Esztergom Évlapjai 1960
P. Brestyánszky Ilona: Az esztergomi Keresztény Múzeum jelzett deliti fajanszai
ter. Atyja manufaktúrájában dolgozott, amelyet 1701. október 5-én örökölt. Munkája eredményeként 1710—11-ben a Szt. Lukács céh vezetőségének tagja, 1714-ben céhmester lett. Dávid Kam 1719-ben halt meg. A gyűjtemény két további darabja jelzésük szerint Johannes Gaal műve. Mindkettő fedeles váza. a _'° Ezek a gyűjtemény leglíraibb hangulatú darabjai. Testük tojásalakú, szájperemükön fekvő „S" idomokból alkotott festett szegélysor. Felületükre hat nagy és köztük tizenkét kisebb kékesfehér alapú medaillonba azonos díszítést festett a mester: kínai mesetájat, vízparti jelenetet, mesefákkal, pagodával, csónakázó kínaiakkal. A kis medaillonokban stilizált kínai szimbólumok. A mester rajza igen könnyed, lendületes, fantáziája játszi, tele lírai hangulattal. Johannes Gaal delfti patrícius családból származott, 1686-ban feleségül vette Cornelis van Der Planck fajánszkészítő lányát. Házassága elhatározó jellegű volt hivatására. 1707-ben fajánszfestő mesterként felvették a delfti Szt. Lukács céhbe. A források is tehetséges mesterként említik, akinek kevés műve ismeretes. Az esztergomi gyűjtemény két vápája ezért is említésre méltó. A gyűjtemény további jelzett darabjai a XVIII. sz. második feléből, a delfti fajánsz hanyatlásának korából származnak. Egy Petrus van Marum kezétől származó váza kivételével az előbbi csoport ragyogó mázú, tiszta, egységes kcmpczíciójú darabjainál csekélyebb művészi értékűek. A máz alatti kék festés sem oly egyenletes többé, helyenként szürkés, helyenként egészen sötétkékbe hajlik. A mesterek láthatóan nem dolgoztak oly műgonddal, mint a delfti fajánsz fénykorában. A kisebb technikai tudást a gazdag fény-árnyék hatással palástolták, melyet úgy értek el, hogy a kínai hatás alatt készített formákról áttértek az európai barokk formákra, s edényeiket plasztikus barokk kartusokkal díszítették. Az edények fedelén is nagyobb tért hódít a plasztika; a fedél fogója legtöbbször az edénytesthez viszonyítva túlméretezett nagyságú madár vagy Fó kutya, vagy mindkettő nem túlságosan jól sikerült keveréke. A festés sem tisztafelfogású többé, a kompozíció széthullt, a körrajz foltokban olvad fel, a díszítmény a formával nincs összehangolva. A díszítményben a kínai és európai elemek összeolvadnak, erre Petrus van Marumnak az esztergomi gyűjteményben levő vázája" is jó példa, bár ez a váza még lendületes vonalvezetésű rajzával, tiszta színeivel, egységes kompozíciójával a fénykor utócsengése. Tojásdad alakja a kínai formát utánozza még, a díszítmény is részben még a kínai előképekhez igazodik: a stilizált virágszálas peremornamens, a kék csigás palmetták és a virágok között sétáló kínai pár. Azonban az európai rokokó díszítménykincsére oly jellemző legyeződísz is felbukkan már és a kék kínai stilizált virágsziromdísszel harmóniába olvad. Petrus van Marum 1744 körül lett fajánszmesterré, a Rómaihoz címzett manufaktúráiban dolgozott, 1764-ben üzemét Johannes van der Klootnak adta át. Esztergomi vázája a delfti fajánsz jó hagyományai hű megőrzőjének mutatja. Lambertus Sanders és Jan Harlees vázái a delfti fajánsz hanyatló periódusát képviselik. Sanders vázája'" nyolcszögletű, kissé kihasasodó testét »1 0 Ltsz.: 53.53.1-2. M: 27,5 cm T. á.: 12,5 cm Ltsz.: 53.2.1 -2. 1 1 Ltsz.: 53.9.1. M: 30 cm T. á.: 12 cm 1 2 Ltsz.: 53.39.1—2. M: 18,5 cm T. a.: 8,2 cm 60
