Esztergom Évlapjai 1960

Ifj. Fehér Géza — Parádi Nándor: Esztergom-szenttamáshegyi 1956. évi törökkori kutatások

Az esztergomi Balassa Bálint Múzeum törökkori emlékanyagában aránylag nagyszámú, formailag is igen változatos edényanyag található, melynek nagy részét úgy tartják számon, hogy 1926-ban a Szenttamáshegyen vízvezetékcső fektetéskor kerültek elő. A törökkori kutatás szempontjából igen becses leletanyag előkerülését csupán Balogh Albin akkori esztergomi múzeumigazgató szűkszavú jelentéséből"' és néhány, másutt tett megjegyzéséből ismerjük." Jelentéséből kiderül, hogy a Szenttamáshegyen egy török fazekas feldúlt műhelyét tárhatta fel. Az esztergomi régészeti kiállítás vezetőjében — a kiállított szenttamáshegyi edényeket ismertetve — a fazekasműhelyt a Szenttamáshegy tetején, a Lépcső utcában említi.

7 E rövid közlés és az esztergomi múzeum török edényanyagának ismeretében kezdtünk hozzá az ország egyetlen eddig ismert török fazekaskemencéjének megkereséséhez és újbóli feltárásához." Mivel a szenttamáshegyi edények az elmúlt évtizedek folyamán összekeveredtek a múzeum többi török edényeivel, megnyugtató módon azokat elkülöníteni nem lehetett. (Kivételt csak a félkészáruk, rontott és deformált edények, továbbá a mázas edények égetésekor használt agyagháromlábak képeznek, amelyeknek a fazekaskemencével való összefüggése vitathatatlan.) Feladatunknak tekintettük tehát azt is, hogy a leletanyagot hitelesítsük. Arra gondoltunk ugyanis, hogy az ásatás során a kemence környezetéből elő fognak kerülni olyan edénytöredékek is, melyek az 1926-ban talált, darabokból összeállított, de még hiányos edényekhez tartoznak. Ennek az elgondolásnak a helyességét a feltárás igazolta. Bár még az összehasonlítás munkájának zöme hátra van, már eddig is sikerült néhány edényt az említett módon azonosítani. A kemence maradványait a hegy legmagasabb részének D-i oldalán, a Lépcső utca 6. számú ház előtt találtuk meg (2. kép.).

9 Helyét már a felső, bolygatott rétegben is jelezte az előkerülő agyagtapasztás — és agyagrostély darabok. Az utóbbiak egyúttal arról is tanúskodtak, hogy a kemencét valószínűleg már 1926-ban a vízvezetékcső fektetéskor szétrombolták, s így kevés reményünk van arra, hogy felső részéből valamit is megtalálhatunk. A feltárás folyamán valóban csak tüzelőterének maradványa került napvilágra (XXVII. t. 1—3; 3. kép). Ez tojásdad alanraizú volt. Mérete: 170X180 cm. Középen, majdnem a szájnyílásáig előrenyúló, 25 cm vastagságú átégett agyagfal osztja ketté. A kemence szájnyílása az É—ÉNy-i oldalon volt. Ennek csak egyik, ÉK-i felét találtuk meg. Fala a D-i oldalán még 40—45 cm magasságig megvolt, É felől, a szájnyílása 5 Jialogh A.: Ksztergom I'ívlapjai IV. 1928. .">9. old. 0 U.ő: Történelmi séta Esztergomban. Esztergom, 1936. 3-1 — 35. old. - Vő.: Vezető az esztergomi Régészeti Múzeumban. Esztergom, 1911. 32. old. 7 [Jő.: Vezető az esztergomi Réíész'ti Múzeumban. Esztergom, 1941. 32. old. A fenti műre hivatkozva említi; Garúilij S.: Agyagművesség Hildán a törökkorban. Knv. Budapest Története 111. kötetéből Bp., 1944. 383. old. 8 A kél hétig tartó ásatás során számxs nehézséggel kellett megktizdenünk. Nehézségei jelentett már az a körülmény is, hogy beépített területen, az úttest kövezetének felszedése után kezdhettünk hozzá az ásatáshoz. Akadályt jelentett az is, hogy a helybeliek közül már senki — még Balogh Albin — sem emlékezett pontosan a 30 évvel előbb megtaiált kemence helyére. Ilymódon legjobb megoldásnak azt találtuk, hogy az 192(i. évi vízvezetékcső árkának kibontásával, illetve a megfelelő helyen történő rábontással keressük meg a kemencét. A feltárásra rendelkezésünkre álló csekély összegből csak kis területet tárhattunk fel. 9 Bár írásos adatunk arra vonatkozóan nincsen, hogy a Szenttamáshegven török fazekasok dolgoztak, annyit azonban Bél Mátyás is említ, hogy a Szenttamáshegyen törökök és rácok laktak, fíél M.: Esztergom vármegyéről. Tatabánya, 1957. 22. old. - Mindenesetre uz agyagművesség két fontos alapanyaga, az agyag és a víz a közelben megtalálható. / 36