Esztergom Évlapjai 1960

Mucsi András: A báti képek ikonográfiája

g'yar szenteket

2

9 és Alexandriai Szent Katalin megtérését ábrázoló miniatűréit 1343-ban. Bizonyára még több magyar vonatkozású példát őriz az olasz trecento gazdag emlékanyaga, de a fentiek alapján is arra következtethetünk, hogy az Anjou-kor lovagi kultúrájában gyökerező báti oltár legenda-ábrázolása itáliai mintaképekre vezethető vissza. A XIV. században — Vásári Miklós esztergomi prépost páduai kódexén kívül — Alexandriai Szent Katalin hazai kultuszára jellemző, hogy a Képes Krónika legelső, A-iniciáléja a királyi párt, Nagy Lajost és feleségét, leányuk védőszentje, Alexandriai Szent Katalin előtt térdelve ábrázolja. 0 Gerevich Tibor mutatott rá, hogy a báti képek, melyek „először fogalmazzák meg világosan a régi magyar festészet önálló stíljét" az olasz, kö- * zelebbről a sienai trecento-festészet hatását is magukban foglalják.

3

1 Genthon István szerint „a báti képek első kézből kapott félreismerhetetlen olasz hatás alatt készültek ..." .,. . . bizonyítják, hogy régi festőművészetünk megindulásához a hatóerőt nem a német, hanem az olasz piktúra adta."

3

2 A képek stílussajátságainak megfigyelése után most megállapíthatjuk, hogy ikonográfiái vonatkozásuk is olasz mintaképekre utal (Firenze-Siena, Nápoly, Padova, Assisi, Antella). A báti Katalin oltár ihletője — az olasz példákon kívül — egy olyan legendaváltozat volt, mely Katalin megtérésének történetét is tartalmazta és már a XIV. században ismeretes volt Magyarországon. A legenda magyar nyelvű, irodalmi értékű verses megformálása a XV. században keletkezhetett. Ez a több mint négyezer sorból álló verses Katalin-legenda csupán egy XVI. századi másolatban maradt fenn, az Érsekújvári-kódex magyar szempontból felbecsülhetetlen értékű 37 lapján. Bár a két báti legenda-jelenet önmagában is befejezett, lezártnak ható kompozíció, a festett hátoldal bizonyítja, hogy szárnyasoltárhoz tartozott, tehát a két legenda-jelenet folytatása is megvolt. Tekintettel arra, hogy a báti festő a képsort a ritkán ábrázolt megtérés-epizóddal kezdi, a Katalin-legenda legfontosabb, gyakran ábrázolt jeleneteit alapul véve nyolcra, vagy tizenkettőre kell kiegészítenünk az egykori oltár szárnyképeinek számát. Ebben az esetben az oltármű, ha oromzata nem volt, több mint 3,50 méter magas lehetett, szélessége megközelítette az 5 métert. A Ohigi-Saracini oltár képátadás-jelenetével kezdődő Katalin-legendája 12 képből áll. A középrész Szent Katalint ábrázolja, kezében a vértanúság és a tudás jelvénye, a pálmaág és a könyv. Feltehető, hogy a báti Katalin-oltár középrésze sem szobor, hanem az oltár névadó szentjének képe volt. A magyar szárnyasoltárok közül a zólyomszászfalvi (Sasová) Szent Zsófia-oltár, vagy éppen a mateóci Szent István :— Szent Imre oltárt idézhetnénk cédának, ahol az oltár festett középrészét a névadó szentek egész alakja tölti ki. A báti Szent Katalin-oltár rekonstruálható méreteiből következtetve a magyar szárnyasoltár-festészet első nagyszabású emléke, mely Kolozsvári Tamás garamszentbenedeki Kálvária-oltárát megelőzi. A Bakabánya és Léva között fekvő Bát első templomát Bél Mátyás és 2

9 .A. Barzon: Codiei Miniati. Biblioteca Capitolare della Catedrale di Padova, Padova, 1950. 26. old. — Cat. 24. Decretali di Bonifazio VIII

0 con commento di Giovanni d'Andrea (A. 24). A kódex miniatúrái Szent Istvánt, Szent Imrét és Szent. Lászlót ábrázolják. L. Gerevich Lászlóné tanuímánya (18. jegvzel). 3

0 Dercséngi Dezső: Nagy Lajos kora. Bp„ é. n. (1941) 146. old. és XXXIX. t. 3

1 Gerevich Tibor: A régi magyar művészet európai helyzete. Bp., 1924. 14. old. 3

2 Genthon István: A régi magyar festőművészet. Vác, 1932. 26. old. 2* J!)