Esztergom Évlapjai 1960

Z. L.: Babits Mihály esztergom-előhegyi nyaralójáról

BABITS MIHÁLY ESZTERGOM-ELÖHEGYI NYARALÓJÁRÓL Az elmúlás fájdalmas érzete fogja el a vándort akkor, amikor az esztergom-előhegyi mélyúton, — a Babits Mihály úton 1— bolyong. A költő roskadozó háza, annyi versnek — a Jónás könyvének, az Előhegyi naplónak -— szülőhelye, Babits egykori mentsvára, irodalmunknak hosszú időn át egyik menedéke, — úgy tűnik, •—- menthetetlenül a múltba omlik. Áz esztergomi Előhegy volt Babits igazi, magaválasztotta otthona; — ezt érzi az, aki erre a latinos hangulatú dombra, Babits versek muzsikájával a szivében, ellátogat. A megnyugvást, a csendes elmélyülést nyújtotta Babits Mihálynak ez az olajfákkal keretezett esztergomi kunyhó. Mint űzött vad menekült ide évről évre, 1924 óta, mióta e vályogházacskát, megtakarított filléreiből megvehette. S itt, az Előhegy lankáin, — ahol csak a Gerecse, a Pilis és a Börzsöny zárja le a tág szemhatárt — szabadságot kereső lelke szabadon bolyongta be a tájat s a táj hangulatába zárt néhány évezredet. Tekintete a Garam torkolatánál, alkonyattájt, mondják, sokszor megpihent. Elméjében felvillantak az ezernyolcszáz év előtt itt megfogalmazott marcus aureliusi sorok. A filozófus császárt idézgette, aki ezeken a partokon, a barbárokkal való hosszú háború viharszüneteiben, e táj igézetében írta feledhetetlen vallomásait. Az esztergomi Várhegy felől az Előhegyig hangzottak el a középkori ódon kantilénák, az amor sanctus dalai. Vitéz János szavát, Janus Pannonius verseit zúgták a garami szellők. A Vár bástyái mögül mintha a haldokló Balassi Bálint utolsó versei szállongtak volna fel, amikor a költő szeme előtt felkápráztak az eltűnt századok. De nemcsak Babits nagy alkotásai születtek meg az előhegyi nyaralóban. Fellegvára volt ez a kunyhó a XX. század első fele progresszív magyar írói körének is, tizennyolc éven át. Irodalmunknak szinte minden jelentős alakja, a két háború közötti korszaknak szinte minden itthon maradt belső száműzöttje és későbbi áldozata is megfordult ebben az esztergom— előhegyi házikóban. Sok, sok írói emlékezés bizonyítja ezt, de méginkább erről beszélnek a Babits-ház falai. Mert Babitsnak az a különös szokása volt, hogy barátai, vendégei, tisztelői, tanítványai nevét nem a házikó vendégkönyvébe íratta be. Háza fehérre meszelt tornácán kék festéket és ecsetet tartott s arra kérte látogatóit: háza falára írják nevüket (39. kép). így aztán az esztergomi házacska falán — egyre nehezebben olvashatóan 1— kibetűzhetjük Móricz Zsigmond, Gyergyai Albert, Benedek Marcell, Füst Milán, Tersánszky Józsi Jenő, Hatvany Lajos, Földessy 1X1